Állatleírás

A szürke cankó (Tringa nebularia) egy közepes méretű, karcsú testalkatú madár, amely a partifecskék (Scolopacidae) családjába tartozik. Európa, Ázsia és Afrika nedves élőhelyein honos, de a vonulási időszakban akár az ausztrális és az amerikai kontinensen is megfigyelhető. A szürke cankó elsősorban a vízpartok, mocsarak, lápok és az alacsony növényzetű tengerpartok lakója, ahol táplálékát – kisebb rovarokat, puhatestűeket és kis halakat – keresi.

Megjelenését tekintve a szürke cankó hosszú, vékony lábakon áll, melyek zöldessárga színűek. A hosszú, egyenes csőre jellemzően sötét a végénél világosodó, ami kiválóan alkalmas a sekély vízben és a sárban rejtőző zsákmány felkutatására. Tollazata elsősorban szürke árnyalatokban pompázik, melyek a hasán világosabbá, míg a hátán sötétebbé válnak. A szárnyain és a hátán finom, sötét csíkozás figyelhető meg, ami repülés közben különösen jól látható. A fiatal madarak hasonlóak a felnőttekhez, de tollazatuk kissé töredezettebb, és több barnás árnyalatot tartalmaz.

A szürke cankó vonulási szokásai változatosak; egyes populációk hosszú távú vonulók, míg mások helyhez kötöttek vagy csak rövid távolságokat tesznek meg. A vonulás során gyakran nagyobb csoportokban láthatók, különösen a pihenőhelyeken, ahol energiát gyűjtenek a további útra. A szaporodási időszakban a szürke cankók északabbra, a tundra és a nyílt erdőségek nedves területeire vonulnak, ahol földön készített fészkeikbe 3-4 tojást raknak. A tojások inkubációs ideje körülbelül három hét, a fiókák pedig viszonylag gyorsan, már a kikelés utáni néhány órával képesek követni szüleiket és önállóan táplálékot keresni.

A szürke cankó a természetes élőhelyének csökkenése és a vizes élőhelyek szennyeződése miatt néhány területen veszélyeztetettnek számít, bár jelenleg a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által még nem sorolják a veszélyeztetett fajok közé. A megőrzésükhöz elengedhetetlen a nedves élőhelyek védelme és fenntartása, valamint a vonulási útvonalak és pihenőhelyek megóvása.