Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A Közönséges rókakuzu (Trichosurus vulpecula) Ausztrália és Új-Guinea erdeiben őshonos marsupialis, vagyis erszényes állat. A possumok csoportjába tartozik, és az egyik legismertebb és legelterjedtebb faj a térségben. A nevét a rókaszerű megjelenéséről kapta, különösen a hosszú, bozontos farkáról és nagy, kerek füleiről ismert. Azonban nem rokona a rókáknak; a hasonlóság csupán a külső megjelenésben mutatkozik.
Megjelenés
A Közönséges rókakuzu mérete és színe változó. Általában a testhossza 35-55 cm között mozog, a farok hossza pedig hasonló, vagy akár hosszabb is lehet, mint a test. A súlya 1,2 és 4,5 kg között változik. Színük általában szürkésbarna, de előfordulhatnak közöttük fehér, fekete vagy aranyszínű egyedek is. A hasuk fehéres vagy világos színű, és sűrű, puha szőrzettel borítottak.
Életmód
A Közönséges rókakuzu éjszakai életmódot folytat, napközben pedig fák odvaiban, vagy ágak között kialakított fészkekben pihen. Mindenevő, étrendje magában foglalja a leveleket, gyümölcsöket, virágokat, kis gerincteleneket és néha kisebb gerinceseket is. Különösen szereti az eukaliptusz leveleit, amelyeket az emésztőrendszerének különleges alkalmazkodása teszi lehetővé, hogy megemésszen.
Szaporodás
A szaporodási időszak változó, de általában a tavasztól a késő nyárig tart. A nőstények évente egy vagy két utódot hoznak világra, amelyek a születés után azonnal az anya erszényébe vándorolnak, ahol további fejlődésük következik. Az újszülöttek nagyjából öt hónapig maradnak az erszényben, mielőtt kikerülnének, de ezután is sokáig függenek az anyjuktól.
Elterjedés és élőhely
Eredetileg Ausztrália és Új-Guinea bizonyos részein honos, de az emberi tevékenység következtében más területekre is elterjedt, többek között Új-Zélandra is, ahol invazív fajnak számít. Természetes élőhelye az erdő, de jól alkalmazkodott az emberi környezethez is, így gyakran találkozhatunk vele városi parkokban és kertekben is.
Fenyegetettség
Bár a Közönséges rókakuzu jelenleg nem számít veszélyeztetett fajnak, élőhelyének csökkenése és a mezőgazdasági területek terjeszkedése fenyegeti. Emellett bizonyos területeken, mint például Új-Zélandon, invazív fajként kezelik, és kontrollálják a populációját annak érdekében, hogy védjék az őshonos növény- és állatfajokat.