Állatleírás

A Sarlós partfutó (Calidris ferruginea) egy kisméretű, hosszúlábú, vándormadár faj, amely a partfutók (Scolopacidae) családjába tartozik. E jellegzetes madár elnevezését egyedi, sarlószerűen hajlított csőre adja, amelyet táplálékkeresésre használ. A Sarlós partfutó különösen azért érdekes, mert hosszú távú vándorlásai során több ezer kilométert is képes megtenni, északi fészkelőhelyei és déli telelőterületei között ingázva.
Megjelenés
A Sarlós partfutó mérete kisebb, mint a legtöbb partfutóé, testhossza általában 18-21 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 38-41 cm. A felnőtt madarak jellegzetes megjelenésűek: a szaporodási időszakban a hátuk sötétbarna, oldalaik és hasuk pedig vöröses-barnás színűek, fejükön és nyakukon finom, sötét csíkozás figyelhető meg. A nem szaporodási időszakban viszont sokkal egyszerűbb a tollazatuk, főként homogén szürkés vagy homokszín árnyalatokban pompáznak, ami segít nekik beleolvadni a környezetükbe.
Életmód
A Sarlós partfutók táplálkozási szokásai nagyon változatosak; étrendjükben szerepelnek rovarok, puhatestűek, kis rákok és más apró vízi élőlények. Az élelemkeresés jellemzően az alacsony vízállású, iszapos vagy homokos partokon, lapos tengerpartokon történik, ahol hosszú csőrüket használva kutatnak táplálék után.
Elterjedés és vándorlás
A Sarlós partfutók fészkelési területei az Északi-sarkvidék tundráin találhatóak, különösen Oroszország, Skandinávia és az Északi-sarkköri Kanada egyes részein. Telelőhelyeik viszont sokkal délebbre, Afrika, Dél-Ázsia és Ausztrália partjainál helyezkednek el. Ez a hatalmas távolság, amit évente kétszer is megtesznek, teszi őket az egyik legkitartóbb vándormadárrá.
Természetvédelmi helyzet
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a Sarlós partfutót jelenleg a "Nem fenyegetett" (Least Concern - LC) kategóriába sorolja, ami azt jelenti, hogy globális szinten nem tekinthető veszélyeztetett fajnak. Ennek ellenére a fajra nézve fenyegetést jelenthetnek az élőhelyek elvesztése, a pihenő- és táplálkozóhelyek megzavarása, valamint a klímaváltozás hatásai. Ezek a tényezők befolyásolhatják a populációk stabilitását és a vándorlási mintákat, ezért fontos a faj védelme és a természetes élőhelyek megőrzése.