Állatleírás

A Havasi partfutó (Calidris alpina) egy közepes méretű, vándorló madárfaj, mely a partfutófélék (Scolopacidae) családjába tartozik. Ez a madár a sarkvidéki és a mérsékelt övi Európában, Ázsiában, valamint Észak-Amerikában költ, és a téli időszakot az enyhébb éghajlatú területeken, többek között Nyugat-Európában, a Földközi-tenger partvidékén, Afrika, Dél-Ázsia partjainál és Dél-Amerika északi részén tölti.
Megjelenése változatos, a költő- és a téli színezet között jelentős különbségek figyelhetők meg. Költőruhájukban a hímek díszesek: a hátuk sötétbarna, amelyet világosbarna és fekete foltok tarkítanak, míg a hasuk fehér, melyet egyértelműen elhatároló, sötét mellpánt díszíti. A nőstények és a nem költőszínű egyedek színezete visszafogottabb, általában homogénebb barnás árnyalatú, kevésbé tűnnek ki a fekete jelzések. A fiatal madarak hasonlítanak a nem költőszínű felnőttekhez, de színezetükben több a világos és a mintázat is változatosabb.
A Havasi partfutó testhossza általában 17-21 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 38-41 cm körül alakul. Súlya 40-110 gramm között változhat. Karakteres jellemzője hosszú, egyenes csőre és viszonylag rövid lábai, amelyek színe az élőhelytől függően változhat.
Táplálkozása rendkívül változatos; elsősorban kis gerincteleneket, ízeltlábúakat, puhatestűeket és különféle rovarokat fogyaszt, de étlapján szerepelhetnek kisebb halak és növényi részek is. Táplálékszerzési technikája az állóvíz vagy az alacsony vízállású területeken való keresgélésből áll, ahol apró zsákmányát gyors mozdulatokkal szedi össze.
Szaporodási időszakban a Havasi partfutó a tundra és a nyílt, mohás-lápos területeken található magasabb helyeken költ. Fészke egyszerű mélyedés a talajon, amit növényi anyagokkal bélelnek ki. Egy fészekalj általában 3-4 tojást tartalmaz, melyeket mindkét szülő őriz és költ ki 20-22 nap alatt. A fiókák születésük után rövid idővel képesek táplálékot keresni, de még egy ideig szüleik védelme alatt maradnak.
A Havasi partfutó fontos szerepet tölt be az ökoszisztémákban, mint táplálékláncban részt vevő faj. Állománya viszonylag stabilnak tekinthető, de bizonyos területeken fenyegetik őket az élőhelyek elvesztése, a klímaváltozás és az emberi tevékenységek. Ezért fontos a megfelelő természetvédelmi intézkedések meghozatala és a madárvonulási útvonalak védelme.