Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Ez a kis termetű, rejtőzködő életmódú madár főleg az európai és ázsiai sarkvidéki, illetve mérsékelt övi mocsaras, lápos területeken költ, és télen délebbre, Afrika és Dél-Ázsia melegebb területeire vonul.
Megjelenés

A Kis sárszalonka testhossza általában 18-20 cm között mozog, szárnyfesztávolsága 38-41 cm körül van, testtömege pedig 40-100 gramm között változhat. Törpe termete és a többi szalonkaféléhez képest rövidebb lábai teszik megkülönböztetővé. Tollazata főleg sötétbarna és fekete színű, hasoldala világosabb, gyakran fehéres, finom, sötét csíkozással. A szeme körüli terület jellemzően világos, ami kontrasztot alkot sötétebb fejével. Hosszú, vékony csőre van, ami lefelé hajlik, ezzel is alkalmazkodva táplálkozási szokásaihoz.
Élőhely

Elsősorban mocsaras, nádas területeken, síkságokon, ártereken és sekély vízpartokon található meg. Költöző madárként élőhelye évszaktól függően változik; költőterületeit a tundra és a hideg mérsékelt övi lápok jelentik, míg telelőhelyei a melegebb éghajlatú területeken vannak.
Életmód

A Kis sárszalonka főként egyedülálló vagy kis csoportokban él. Táplálkozása során a lápok sekély vizében vagy sáros partjain keresgél élelem után, főként rovarokat, puhatestűeket és apró gerincteleneket fogyasztva. Rendkívül ügyes a táplálékkeresésben, hosszú csőrével könnyedén kutatja át a sár rétegeit.
Szaporodás

A költési időszakban a hímek jellegzetes, zümmögő hangú énekkel hívogatják a tojókat. A fészek általában földön, rejtett helyen, növényzet által védett helyen található. A tojó 3-4 tojást rak, amelyeket mindkét szülő váltva kotlik ki, a kelésig eltelt idő általában 18-21 nap. A fiókák hamar önállóvá válnak, és már néhány naposan képesek követni szüleiket táplálék után kutatva.
Védelem és fenyegetettség

A Kis sárszalonka állománya általában stabilnak tekinthető, bár bizonyos területeken élőhelyvesztés és élőhelyek minőségének romlása jelenthet fenyegetést számára. Emellett a vándorlási útvonalakon bekövetkező környezeti változások és a vadászat is veszélyeztetheti. Nemzetközi szinten több megállapodás és egyezmény, például a Ramsari Egyezmény is védi a vizes élőhelyeket, így közvetve a Kis sárszalonka élőhelyét is.