Biológiai adatok

Állatleírás

A Kis sándorpapagáj (Psittacula krameri), más néven szerecsenpapagáj, egy közepes méretű, élénk színű papagájfaj, amely elsősorban Afrika szavannáin és az Indiai szubkontinensen terjedt el. Négy alalfaja ismert, amelyek kissé eltérő színezetűek és élőhelyi preferenciákat mutatnak. Az évek során sok helyen meghonosodott Európában is, köztük Nagy-Britanniában, Németországban, Hollandiában, és egyes északi országokban is, ahol szabadon repkednek a városok parkjaiban és zöldterületein.

A Kis sándorpapagáj jellegzetes megjelenésű madár. Hossza elérheti a 40 cm-t is, amiből közel fele a hosszú, elegáns farok. Tömegük 100-130 gram között mozog. A hímek és a nőstények közötti legfeltűnőbb különbség a nyakon lévő fekete "nyaklánc" jelenléte vagy hiánya. A hímeknél ez a jellegzetesség jól látható, míg a nőstényeknél ez sokkal kevésbé feltűnő vagy teljesen hiányzik. Alapvetően zöldek, de a fejük és a farokuk világosabb, sárgás árnyalatú lehet. A csőrük erős, vöröses színű, ami kiválóan alkalmassá teszi őket a kemény magvak és a diófélék feltörésére.

Ezek a papagájok társas lények, gyakran láthatók nagyobb csoportokban, különösen étkezés vagy pihenés közben. Táplálkozásuk változatos, magokra, gyümölcsökre, virágokra és néha kisebb rovarokra vadásznak. A hangjuk éles és hangos, különösen csoportos repülés közben, ami könnyen felhívja magukra a figyelmet.

A szaporodási időszakban a Kis sándorpapagájok monogám párokat alkotnak, és gyakran választanak természetes vagy ember alkotta odúkat költéshez. A tojások száma általában 4-6, amelyeket a nőstény 20-30 napig kotlik. A fiókák teljesen tollatlanul kelnek ki, de gyorsan nőnek, és körülbelül 7-8 hét alatt repülésre készekké válnak.

A Kis sándorpapagájok intelligens és alkalmazkodó madarak, amelyek képesek a túlélésre városi környezetben is, ahol gyakran emberi tevékenységek által biztosított táplálékforrásokra támaszkodnak. Az állatbarátok és madárfigyelők gyakran örömüket lelik e színpompás és érdekes viselkedésű madarak megfigyelésében. Azonban, mint minden vadon élő állat, a Kis sándorpapagájok is szembesülnek kihívásokkal, mint például az élőhelyük csökkenése és a városi területeken való túlszaporodás, ami konfliktusokhoz vezethet az emberekkel. Védelmük és a velük való harmonikus együttélés megteremtése fontos feladat a természetvédelem számára.