Állatleírás

Az erdei sármány (Emberiza rustica) egy közepes méretű madárfaj, amely az Emberizidae családba tartozik. Ez a család magában foglalja a sármányokat és rokonaikat, amelyek elsősorban az északi féltekén találhatók meg. Az erdei sármány különösen az eurázsiai taigán és a szubarktikus erdőségekben őshonos, de télen délebbre, többek között Dél-Ázsiába és Délkelet-Ázsiába vándorol.
Megjelenés

Az erdei sármány hossza körülbelül 15-16,5 cm, súlya pedig 20-25 gramm között mozog. A hím és a tojó külső megjelenése hasonló, bár a hímek gyakran intenzívebb színezetűek. A faj jellegzetessége a sötét barna felsőtest és a világosabb, gyakran sárgás vagy narancssárga alsótest. A fejükön jellegzetes fekete mintázatok figyelhetők meg, amelyek a fajra jellemzőek. A szárnyukon és a farkukon a sötét és világos barna szín váltakozik.
Életmód

Az erdei sármány elsősorban magvakkal és rovarokkal táplálkozik, étrendje azonban az év folyamán változhat, a rendelkezésre álló táplálék függvényében. Táplálékszerzési szokásaik miatt gyakran találkozhatunk velük nyílt terepen vagy a mezőgazdasági területek szélén, ahol könnyedén hozzájuthatnak az élelemhez.
Szaporodás

A szaporodási időszakban az erdei sármányok monogám életmódot folytatnak. A tojó a földön vagy alacsonyan a bokrokban készíti el a fészket, amelyet fűvel, levelekkel és egyéb növényi anyagokkal bélel ki. Általában 4-6 tojást raknak, amelyeken 12-14 napig kotlik. A fiókák körülbelül két hét elteltével hagyják el a fészket, de még ezután is a szülők gondozásában maradnak egy ideig.
Vándorlás és élőhely

Az erdei sármány jellemzően vándormadár, amely a szaporodási szezon után délebbre vándorol téli telelőhelyeire. Élőhelyük a sűrű erdőktől a nyílt tisztásokig és mezőgazdasági területekig terjedhet, azonban preferálják az olyan területeket, ahol bőségesen található táplálék.
Fenyegetettség

Jelenleg az erdei sármány nem számít veszélyeztetett fajnak a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) által, azonban élőhelyeinek csökkenése és a mezőgazdasági gyakorlatok változása jelenthetnek számukra kihívásokat. A faj védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése és a fenntartható mezőgazdasági módszerek előmozdítása.