Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae) egy rendkívül ritka, ősi tengeri hal, amely a Crossopterygii osztályába és a Coelacanthiformes rendbe tartozik. Ez a faj a kihaltnak hitt coelacanthok egyik két ma élő képviselője, melyek több mint 360 millió éve élnek a Földön, így a "élő fosszíliák" kategóriájába sorolhatók. A Bojtosúszós maradványhal felfedezése az 1938-ban, Dél-Afrika partjainál egy nagy tudományos szenzációnak számított, mivel addig csak fosszíliák formájában ismerték őket, és több mint 65 millió évvel ezelőtt kihaltnak hitték őket.
A Latimeria chalumnae megjelenése igen egyedi: hosszú, bojtos végtagjai vannak, amelyek páros úszóként funkcionálnak, így ezekkel a különleges úszókkal egyaránt képes előre és hátra mozogni a vízben. Teste kékesszürke vagy barnás, csíkos vagy pettyes mintázattal, mely tökéletesen alkalmazkodik a mélytengeri környezethez. A bőre pikkelyes, ami további védelmet nyújt számára. A Bojtosúszós maradványhal akár 2 méter hosszúra és 100 kilogramm tömegűre is megnőhet, bár átlagosan kisebb méretűek.
Ezek a halak elsősorban az Indiai-óceán mély, sötét vizeiben élnek, 150 és 700 méter közötti mélységben, ahol a hőmérséklet viszonylag alacsony és állandó. Táplálkozásuk során kisebb halakra, cefalopódákra és egyéb tengeri élőlényekre vadásznak. A Bojtosúszós maradványhal éjszakai ragadozó, ami azt jelenti, hogy főként éjszaka aktív, nappal pedig a barlangokban és sziklahasadékokban pihen.
Szaporodásukról keveset tudni, de a kutatások alapján úgy tűnik, hogy belső megtermékenyítéssel szaporodnak, és az élőszülő halak közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy a nőstények élve szülnek. A vemhességi időszak hosszú, akár 13 hónap is lehet, és általában csak néhány utódot hoznak a világra.
A Bojtosúszós maradványhalak védelmére nagy szükség van, mivel ritkaságuk és élőhelyük korlátozottsága miatt könnyen veszélybe kerülhetnek. A túlhalászat és az élőhelyük romlása a legnagyobb fenyegetést jelenti számukra. Nemzetközi erőfeszítések folynak a faj védelme érdekében, többek között kereskedelmük korlátozásával és az élőhelyük védelmével. Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) a veszélyeztetett fajok kategóriájába sorolja őket, ami hangsúlyozza a faj megőrzésének fontosságát a biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák egészsége szempontjából.