Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A papucscsőrű madár (Balaeniceps rex), más néven a gólyatöcs vagy a Nílus gólyája, egy rendkívül egyedi és látványos megjelenésű madárfaj, amely főként Kelet-Afrika mocsaras, vízhez kötött élőhelyein található meg. Az állat a papucscsőrűfélék (Balaenicipitidae) családjába tartozik, és jelenleg ez az egyetlen fennmaradt faja ennek a különleges madárcsaládnak.

A papucscsőrű madár nevét jellegzetes, hatalmas, papucsformájú csőréről kapta, amely nem csak a megjelenésében, de az élelemszerzési szokásaiban is kulcsfontosságú. Ez a különleges testrész lehetővé teszi számára, hogy nagy hatékonysággal fogja meg zsákmányát, amely főként halakból és kisebb vízi állatokból áll. A csőr alsó része nagyobb, mint a felső, és éles szélei vannak, amelyekkel könnyedén képes átszúrni vagy megfogni a csúszós zsákmányt.

Testhossza elérheti a 150 cm-t is, szárnyfesztávolsága pedig akár a 230-260 cm-t is meghaladhatja. Testtömege általában 4-7 kg között mozog, de vannak közöttük akár 12 kg-ot meghaladó egyedek is. Szürkés, hamvas színű tollazata van, amely jól illeszkedik a mocsaras élőhelyekhez, segítve ezzel a rejtőzködést. A fiatal madarak színezete halványabb, és csak fokozatosan sötétedik el teljesen.

A papucscsőrű madár főként magányosan vagy párokban él, és rendkívül területvédő. Élőhelyét gondosan választja meg, preferálja a sekély vizeket, ahol könnyen hozzáférhet a zsákmányához. Táplálkozási szokásai miatt fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában, hiszen szabályozza a vízi élőlények populációját.

Szaporodása viszonylag rejtélyes; a papucscsőrű madarak ritkán költenek, és csak nagyon nehezen figyelhetők meg szaporodási időszakukban. Fészkeiket általában a földön, növényzet által jól védett helyeken építik meg. Egy-egy tojásból kikelt fióka nevelése hosszú hónapokig tarthat, mire teljesen önállóvá válik.

A papucscsőrű madár állományát fenyegeti az élőhelyek elvesztése és a környezetszennyezés, így a nemzetközi természetvédelmi szervezetek, mint az IUCN, figyelemmel kísérik a populációját, és törekednek a faj védelmére. Az állat megőrzése kulcsfontosságú a biodiverzitás és az érzékeny mocsári ökoszisztémák fenntartása szempontjából.