Súlyok és méretek

Állatleírás

A vetési varjú (Corvus frugilegus) egy közepes méretű, társas életmódot folytató madárfaj, mely a hollófélék (Corvidae) családjába tartozik. Európában és Ázsiában honos, ahol nyílt tájakon, mezőgazdasági területeken, réteken és városi parkokban is gyakran megfigyelhető. Jellegzetes megjelenése és viselkedése miatt az egyik legismertebb varjúfaj.

Megjelenésében a vetési varjú elegáns, fekete tollazattal rendelkezik, amely fényes, kék-zöldes vagy lila csillogással bír a napfényben. A fajra jellemző az arcon és a nyakon lévő szürke tollazat, amely különösen a felnőtt egyedeknél figyelhető meg. A fiatal madarak egyszínűbbek, és csak később alakul ki náluk ez a jellegzetes mintázat. A vetési varjú mérete körülbelül 45-47 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig akár 93-104 cm is lehet.

Táplálkozás szempontjából a vetési varjú mindenevő, étrendje igen változatos. Főként növényi anyagokat fogyaszt, mint például magvakat, gyümölcsöket és rügyeket, de nem veti meg a rovarokat, kisebb állatokat és emberi hulladékot sem. Étkezési szokásai alkalmazkodó képességét mutatják, és hozzájárulnak ahhoz, hogy széles körű élőhelyeken képes megélni.

A vetési varjú társas madár, mely nagy, zajos csapatokban él. Ezek a csapatok gyakran több ezer egyedből állnak, különösen telelési időszakban, amikor közös alvóhelyekre gyűlnek össze. A költési időszakban viszont kisebb csoportokban, kolóniákban fészkelnek, gyakran más madárfajokkal, például gólyákkal osztva meg az élőhelyet. Fészkeiket magas fákra építik, ahol a tojó 3-5 tojást rak, és a kikelt fiókákat mindkét szülő gondozza.

A vetési varjú vonuló madár, melynek egyedei a hidegebb éghajlatú területekről délebbre, enyhébb térségekbe költöznek télen. Azonban nem minden populáció költözik, egyes csoportok állandó lakosai maradnak élőhelyüknek.

A faj védelme fontos, mivel a mezőgazdasági területek intenzív használata és az élőhelyek pusztulása fenyegeti a populációkat. A vetési varjú azonban jól alkalmazkodik az emberi tevékenységekhez, és jelenleg a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által nem tekintik veszélyeztetettnek. Az emberekkel való együttélés néha konfliktusokhoz vezet, különösen a mezőgazdasági területeken, ahol a madarak károkat okozhatnak, de megfelelő kezelési stratégiákkal ezek a problémák kezelhetők.