Súlyok és méretek
Hossz |
43-tól 61-ig cm |
Súly |
486-tól 774-ig g |
Szárnyfesztávolság |
94-tól 111-ig cm |
Állatleírás
A vörösvállú ölyv (Buteo lineatus) az Accipitridae családhoz tartozó ragadozó madár, amely elsősorban Észak-Amerika erdős és mocsaras területein honos. Ez a közepes méretű ragadozó madár jellegzetes megjelenésével, változatos élőhely-preferenciájával és széles körű táplálkozási szokásaival tűnik ki a többi ölyvfaj közül.
Megjelenés
A vörösvállú ölyv megjelenése nagyon jellegzetes. Testhossza 40-61 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 89-140 cm lehet. A hímek általában kisebbek a nőstényeknél. A madár tollazata változatos; a felnőttek hátoldala általában barnás, míg a hasuk fehéres, sötét barna sávokkal. A nevét jellegzetes vöröses válltollazatáról kapta, ami repülés közben különösen jól látható. A fiatal madarak kevésbé feltűnőek, és csak felnőttkorukra fejlődik ki náluk a jellegzetes vörös váll.
Élőhely
A vörösvállú ölyv Észak-Amerikában honos, élőhelye igen változatos. Erdők, mocsarak és folyóvölgyek egyaránt kedvelt tartózkodási helyei. Különösen az olyan területeket részesíti előnyben, ahol nyílt területek váltakoznak sűrűbb növényzettel, mivel ezek ideális vadászterületek számára.
Táplálkozás
Táplálkozás szempontjából a vörösvállú ölyv nem túl válogatós. Étrendje elsősorban kis emlősökből, madarakból, hüllőkből és rovarokból áll, de nem ritkán fogyaszt halat és dögevőként is megfigyelhető. A változatos étrend lehetővé teszi számára, hogy különböző élőhelyeken is megéljen.
Szaporodás
A vörösvállú ölyv monogám madár, ami azt jelenti, hogy egy páros együtt marad az életük végéig. Fészküket magas fákra építik, gyakran a víz közelében. Egy fészekalj általában 2-4 tojást tartalmaz, amelyeket a nőstény 32-40 napig kotlik. A fiatalok körülbelül 6 hétig maradnak a fészekben, mielőtt elkezdenének repülni, de még ezután is a szüleiktől függenek az élelemért.
Védelem és Megőrzés
A vörösvállú ölyv állománya viszonylag stabil, és jelenleg nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. Ennek ellenére élőhelyeinek pusztulása és a mérgezés (elsősorban ólommérgezés vadászatból származó maradványokból) továbbra is fenyegeti e fajt. Természetvédelmi erőfeszítések, mint például élőhelyeinek megóvása és a mérgező anyagok használatának korlátozása, kulcsfontosságúak a faj jövőbeli jólétének biztosításában.
Előfordulási térkép