Vissza a listához

Vörösfejű sármány

Emberiza bruniceps

Fotó: Vörösfejű sármány
Veszélyeztetettség
Veszélyeztetett
Állatleírás
A vörösfejű sármány (Emberiza bruniceps) egy közepes méretű, vonuló madárfaj, mely elsősorban Ázsia sztyeppjein és félsivatagaiban, valamint a Kaukázus régióban található meg. Ez a faj a verébfélék (Passeridae) családjába tartozik, és szoros rokonságban áll a többi sármányfajjal.
Megjelenése: A vörösfejű sármány hímjei és tojói különbözőek megjelenésben. A hím jellegzetes vörös fejjel és nyakkal, valamint sötétbarna háttal és szárnyakkal rendelkezik. A hasa és a mellkasa világos, gyakran sárgás vagy világosbarna árnyalatú. A tojók és fiatal madarak színezete visszafogottabb, elsősorban barnás árnyalatok dominálnak rajtuk, és kevésbé látványos a fejük színezete is.
Élőhely: Ez a faj nyílt területeket, sztyeppéket, félsivatagokat és mezőgazdasági területeket részesíti előnyben. Kedvelik a viszonylag száraz környezetet, ahol bokrok és egyéb alacsony növényzet biztosít fedezéket és költőhelyet számukra.
Táplálkozás: A vörösfejű sármányok főként magvakat és rovarokat fogyasztanak. Étlapjuk az évszakok változásával módosul, a költési időszakban több rovart esznek, hogy elegendő fehérjét biztosítsanak fiókáik számára.
Szaporodás: A költési időszak alatt a hímek jellegzetes dalolással és repülési mutatványokkal igyekeznek vonzani a tojókat. A fészek általában a földön vagy alacsonyan helyezkedik el, bokrok alatt vagy között. A tojó 3-5 tojást rak, melyeket 12-14 napig költ. A fiókák teljes tollazattal rendelkeznek körülbelül 2 hét után, de még egy ideig a szüleik gondozására szorulnak.
Vonulás: A vörösfejű sármányok vonuló madarak, amelyek téli időszakot elsősorban Dél-Ázsiában, India északi részén és a Közel-Keleten töltik. A vonulás során akár hatalmas távolságokat is megtesznek, hogy elérjék téli élőhelyeiket.
Veszélyeztetettség: Jelenleg a vörösfejű sármány nem számít veszélyeztetett fajnak, azonban élőhelyeinek csökkenése és a mezőgazdasági területek terjeszkedése fenyegetést jelenthet a populációjukra nézve. Az élőhelyvédelem és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok fontosak a faj jövőbeli megőrzéséhez.
Új állatfotók