Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A vándorsólyom (Falco peregrinus) egy közepes méretű ragadozó madár, mely a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozik. Elnevezése is utal arra a különleges képességére, hogy hosszú távokat képes megtenni vándorlása során. A faj számos alfaja ismert, melyek a világ szinte minden részén megtalálhatóak, kivéve a sarkvidékeket, nagyon magas hegyeket és a legtöbb sivatagot.
Megjelenése eltérő lehet az alfajok között, de általánosan jellemző rájuk a kontrasztos tollazat. A felsőtestük általában sötét szürke, míg az alsó részük világosabb, gyakran fehér alapon sötét, vízszintes csíkozással. A fejüket jellegzetes fekete 'bajusz' és 'sapka' mintázat díszíti, ami segít felismerni őket. A vándorsólyom erős, éles csőrrel és hatalmas, éles karmaival rendelkezik, melyekkel zsákmányát fogja el.
A vándorsólyom rendkívüli vadászati képességeiről ismert. Az egyik leggyorsabb állat a Földön, merülőrepülésben elérheti az 300 km/h sebességet is. Ez a sebesség teszi lehetővé számára, hogy a levegőben elkaphassa a zsákmányát, mely általában más madarakból áll, mint például galambok, verebek és kacsa fajok.
Élőhelyük igen változatos; megtalálhatóak városi környezetben, tengerpartokon, nyílt mezőkön és hegyvidéki területeken egyaránt. A városi területeken élő egyedek adaptálódtak az emberi jelenléthez, és gyakran magas épületeken található repedésekben vagy mesterségesen kialakított fészkelőhelyeken költenek.
A vándorsólyom monogám faj, ami azt jelenti, hogy egy pár egész életében együtt marad. Fészkelési időszakban a tojásokat magas sziklafalakon, épületek tetején vagy más magas helyeken helyezik el, hogy védelmet biztosítsanak a költőhelyet a ragadozók elől. A fiókák körülbelül 6 hét alatt nőnek fel, és ezalatt az idő alatt intenzíven gondoskodnak róluk a szülők.
A vándorsólyom állományát a 20. században erősen érintette a DDT és más peszticidek használata, melyek csökkentették a szaporodási képességüket. Azóta számos védelmi intézkedés révén, köztük a DDT betiltásával és a mesterséges fészkelőhelyek létrehozásával, a faj állománya helyreállt, és ma már nem számít veszélyeztetettnek. Azonban továbbra is fenyegetik őket az élőhelyek elvesztése, a mérgezés és az ütközések magas épületekkel vagy gépjárművekkel.