Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A tarvarjú (Geronticus eremita), más néven eremita ibisz vagy egyszerűen csak ibisz, egy ritka és veszélyeztetett madárfaj, amely a szárazföldi ibiszek családjába tartozik. Ez a különleges állat elsősorban Észak-Afrikában és a Közel-Kelet egyes részein él. A tarvarjú különleges megjelenése és viselkedése miatt az állatvilág egyik érdekes képviselője.
Megjelenés

A tarvarjú jellegzetes megjelenésű madár. Testhossza elérheti a 70-80 centimétert, szárnyfesztávolsága pedig akár a 120-135 centimétert is. A felnőtt egyedek tömege 1-1,3 kilogramm között mozog. Testük nagyrészt fekete, csillogó tollazattal borított, míg a fejük, nyakuk és a mellkasuk alsó része csupasz és rózsaszín vagy pirosas színű. A tarvarjú csőre hosszú, lefelé ívelt, amelyet elsősorban táplálékszerzésre használnak.
Élőhely

Eredetileg széles körben elterjedt Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, de élőhelyeinek csökkenése és az élőhelyek megzavarása miatt ma már csak néhány kis, szétszórt populációban található meg. Főként sziklás sivatagi területeken és folyóvölgyekben él, ahol könnyen hozzáférhet a vízhez és az élelemhez.
Táplálkozás

A tarvarjú tápláléka elsősorban rovarokból és kis gerinctelenekből áll. Különösen szereti a sáskákat, bogarakat és más rovarokat, amelyeket hosszú csőrével kotorászik ki a földből vagy a víz alól. Ezenkívül kisebb hüllőket és kétéltűeket is fogyaszt.
Viselkedés

A tarvarjú társas madár, amely gyakran nagyobb csoportokban él és vadászik. Ezek a csoportok akár több tucat egyedből is állhatnak. Fészkelési időszakban azonban párba állnak, és együtt gondoskodnak az utódaikról. A fészket a földön vagy alacsony sziklákon készítik el, ahol 2-3 tojást raknak. A fiókák körülbelül 40 nap alatt kelnek ki, és további néhány hétig maradnak a szülők védelme alatt.
Veszélyeztetettség

A tarvarjú állománya az élőhelyek elvesztése, a vadászat és a környezetszennyezés miatt drámaian csökkent az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által veszélyeztetett fajként van besorolva. Számos természetvédelmi program próbálja megfordítani a populáció csökkenését, többek között élőhelyük helyreállításával, a vadászat elleni küzdelemmel és fogságban való szaporítási programokkal.