Súlyok és méretek
| Hossz |
40-tól 70-ig cm |
| Súly |
4-tól 8-ig kg |
| Farokhossz |
60 cm |
Biológiai adatok
| Élettartam |
10-tól 14-ig éves |
| Vemhességi idő |
160-tól 170-ig d |
| Utódok száma |
1 |
Állatleírás
A Szavannacerkóf (Chlorocebus aethiops), más néven Grivet majom, egy közepes méretű prímás, mely elsősorban Afrika szubszaharai régióinak szavannáin és erdős területein található meg. Ez a faj a Cercopithecidae családhoz tartozik, ami a főemlősök egyik legnagyobb és legváltozatosabb csoportját alkotja. A Szavannacerkófok rendkívül alkalmazkodóképes állatok, melyek képesek túlélni a különböző élőhelyeken, legyen szó nedves erdőkről vagy száraz szavannákról.
Megjelenés szempontjából a Szavannacerkófok viszonylag könnyen felismerhetők. Szőrzetük főként szürke vagy zöldesszürke, hasuk fehéres. Arcuk, kezük és lábuk világos színű, ami kontrasztot alkot a többi testrészükkel. A füleik nagyok és szabadon állók, ami segít nekik a hőszabályozásban. A farkuk hosszú és gyakran használják egyensúlyozásra mozgás közben.
A Szavannacerkófok társas állatok, melyek nagy csoportokban élnek, akár több tucat egyedet számlálva. Ezek a csoportok hierarchikus rendszer szerint működnek, ahol mind a hímek, mind a nőstények saját rangsorolással rendelkeznek. A csoportok területet tartanak fenn, melyet aktívan védnek a más csoportokkal szemben.
Táplálkozásuk rendkívül változatos; főként gyümölcsöket, leveleket, virágokat, rovarokat és kisebb állatokat esznek. Az élelemkeresés jelentős része a talajon történik, de gyakran másznak fákra is, hogy hozzáférjenek az ottani táplálékforrásokhoz. Ez a táplálkozási szokás segíti őket abban, hogy különböző élőhelyeken is képesek legyenek életben maradni.
A Szavannacerkófok fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában mint gyümölcsöt terjesztők és a rovarpopulációk szabályozói. Ugyanakkor gyakran kerülnek konfliktusba az emberekkel, mivel hajlamosak behatolni a mezőgazdasági területekre és elpusztítani a termést, ami a konfliktusok mellett a populációikra nézve is negatív hatással van.
Védettségük változó; bár az élőhelyvesztés és az emberi tevékenységek hatással vannak rájuk, jelenleg nem számítanak veszélyeztetett fajnak. Azonban a folyamatos élőhelyvesztés és a vadászat miatt egyes területeken csökken a populációjuk száma, ami aggodalomra ad okot a természetvédelmi szakemberek körében.