Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A mocsári cerkóf (Allenopithecus nigroviridis) egy közepes méretű, elsősorban vízparti életmódot folytató majomfaj, amely Nyugat- és Közép-Afrika esőerdőinek mocsaras, folyóparti területein él. Különleges megjelenésű és viselkedésű állat, amely érdekes betekintést nyújt az állatok alkalmazkodóképességébe és evolúciójába.
Megjelenés
A mocsári cerkóf átlagosan 40-60 cm hosszúságú, a farka pedig akár a testhosszát is meghaladhatja. Súlya 4-7 kg között mozog. Testét sűrű, zöldes-szürke vagy barnás szőrzet fedi, amely kiválóan álcázza az állatot a vízi és erdei környezetben. Arcát, kezét és lábát sötét szőrzet borítja, ami éles kontrasztot alkot a világosabb testi szőrzettel. A mocsári cerkóf szeme nagy és előre néz, lehetővé téve számára a mélységérzékelést és a ragadozók vagy zsákmány azonosítását a vízben és a part mentén.
Életmód és viselkedés
A mocsári cerkóf elsősorban növényevő, táplálékát a vízparti növényzet, gyümölcsök, levelek, és ritkábban kis állatok (például rovarok) alkotják. Különleges képessége, hogy jól úszik és merül, lehetővé teszi számára, hogy a víz alatti növényzetet is kiaknázza. Csoportosan él, 10-20 egyedből álló családi csoportokban, amelyeket szoros szociális kötelékek és hierarchia jellemez.
Szaporodás
A mocsári cerkóf egész évben szaporodhat, de a párzási időszak főként az esőzésekkel esik egybe. A vemhesség ideje körülbelül 5-6 hónap, és általában egy, ritkábban két kölyök születik. A kölykök gyorsan fejlődnek, és már korán képesek követni anyjukat a vízben.
Élőhely és elterjedés
Ez a faj főként a Kongó-medence esőerdeiben és a Nyugat-Afrikai mocsaras területeken található meg. Élőhelyét a lassú folyású folyók, patakok és a gazdag növényzettel borított mocsarak alkotják. A mocsári cerkóf adaptálódott az életre a víz közelségében, ami megkülönbözteti más, szárazföldi élőhelyeken élő majmoktól.
Fenyegetettség és védelem
Bár a mocsári cerkóf nem tartozik a legsúlyosabban fenyegetett fajok közé, élőhelyének csökkenése és a vadászat veszélyezteti a populációkat. Az élőhelyvédelem és a természetvédelmi intézkedések kulcsfontosságúak a faj jövőbeni túlélésének biztosításához.