Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A kurtafarkú kenguru (Setonix brachyurus), más néven quokka, egy különleges és aranyosnak tartott marsupialis (erszényes) faj, amely elsősorban Nyugat-Ausztrália kis szigetein, mint például Rottnest-sziget és egyes területeken a Bald-sziget valamint a kontinens nyugati partjának egyes részein él. Bár külsőre hasonlít a kenguruk többi fajtájához, számos egyedi jellemzővel rendelkezik, amely megkülönbözteti őket társaiktól.
Méretét tekintve a kurtafarkú kenguru kisebb, mint a legtöbb kengurufaj; testhossza 40-90 cm között mozog, súlya pedig általában 2,5-5 kg közötti. Egyik legmeghatározóbb fizikai jellemzője a rövid farok, amely alig éri el a 25-30 cm-t, ez adta a faj nevét is. Bőrük puha, sűrű szőrzettel borított, amely általában szürkésbarna színű.
A kurtafarkú kenguruk éjszakai életmódot folytatnak, napközben többnyire pihennek és alszanak bokrok vagy fák árnyékában. Táplálkozásuk növényevő, főként leveleket, gyümölcsöket és kisebb növényeket fogyasztanak. Különleges emésztőrendszerük lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyan hasznosítsák az alacsony tápértékű ételeket is.
Szaporodásuk tekintetében a kurtafarkú kenguru rendkívül alkalmazkodó. A nőstények képesek az év nagy részében ellésre, és egyedülálló módon képesek "várakoztatni" a terhességüket, ami azt jelenti, hogy képesek késleltetni az embrió fejlődését stresszes vagy élelemhiányos időszakokban. A kölykök, amelyeket "joeys"-nek hívnak, mintegy hat hónapot töltenek anyjuk erszényében, ahol fejlődnek és nőnek, mielőtt fokozatosan elkezdenek felfedezni a külvilágot.
A kurtafarkú kenguruk különösen ismertek barátságos és kíváncsi természetükről, ami vonzóvá teszi őket a turisták számára. Gyakran közelítenek az emberekhez, és hagyják magukat fényképezni, ami híressé tette őket az interneten. Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy vadon élő állatokról van szó, és tiszteletben kell tartani természetes élőhelyüket és viselkedésüket.
A kurtafarkú kenguru állománya jelenleg nem számít veszélyeztetettnek, bár az élőhelyvesztés, a ragadozók (például rókák és macskák) és az emberi tevékenységek hatása jelenthet fenyegetést számukra. Oltalom alatt állnak, és több természetvédelmi program is zajlik a faj megóvása érdekében.