Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Nyugati szürke óriáskenguru (Macropus fuliginosus) az egyik legnagyobb és legismertebb ausztrál marsupialis (erszényes) állat. Ez a faj a kengurufélék (Macropodidae) családjába tartozik, amely magába foglalja a kengurukat, wallabikat és a wallarookat. A Nyugati szürke óriáskenguru elnevezés arra utal, hogy elsősorban Ausztrália nyugati részén él, de előfordul Dél- és Kelet-Ausztráliában is, adaptálódva számos különböző élőhelyhez, mint például erdők, nyílt füves területek és félsivatagok.
Méret tekintetében a hímek jelentősen nagyobbak lehetnek a nőstényeknél. A hímek testtömege elérheti a 90 kilogrammot is, míg a nőstények általában 40 kilogramm körül mozognak. Testhosszuk a farok nélkül 1 métertől 1,3 méterig terjedhet, a farok hossza pedig akár a 1 métert is elérheti. Szürke szőrzetük van, amelynek árnyalata változhat a világostól a sötétszürkéig, a hasuk fehérebb. Erőteljes hátsó lábaikkal képesek hosszú távolságokat ugrani, akár 3 méter magasra és 9 méter hosszúra is, és sebességük elérheti az óránkénti 50 kilométert.
A Nyugati szürke óriáskenguruk társas lények, gyakran kisebb vagy nagyobb csoportokban élnek, amelyeket "mob"-nak neveznek. Táplálkozásukat tekintve növényevők, főként füveket, leveleket és egyéb növényi anyagokat fogyasztanak. A vízigényüket nagyrészt az általuk fogyasztott növényekből fedezik, de szükség esetén képesek hosszú időn keresztül víz nélkül is élni.
A szaporodás egész évben történhet, de gyakrabban fordul elő esős időszakokban, amikor a táplálék bőségesebb. A nőstények körülbelül egy hónapos vemhesség után egy alig néhány centiméteres erszényes kölyköt hoznak világra, aki aztán több hónapot tölt az anya erszényében, ahol fejlődik és táplálkozik, míg el nem éri a kellő fejlettséget a kinti világhoz.
A Nyugati szürke óriáskenguru fontos szerepet tölt be az ausztrál ökoszisztémában, hiszen jelentős hatással vannak a vegetációra és számos ragadozó faj táplálékforrását képezik. Bár jelenleg nem tartoznak a veszélyeztetett fajok közé, élőhelyeik elvesztése és a mezőgazdasági területek terjeszkedése fenyegeti őket. Az ausztrál kormány és természetvédelmi szervezetek több intézkedést is hoztak már a faj védelmében, hogy biztosítsák fennmaradásukat a jövőben.