Súlyok és méretek

Állatleírás

A Kis rókalepke (Aglais urticae) egy közepes méretű, színes pillangófaj, amely széles körben elterjedt Európa-szerte, beleértve Magyarországot is, valamint Ázsia egyes részein és Észak-Afrikában is megtalálható. Ez a faj a Nymphalidae családba tartozik, amely a lepkék egyik legnagyobb és legváltozatosabb családja.
Megjelenés
A Kis rókalepke jellegzetes narancssárga szárnyai fekete mintázattal és kék foltokkal díszítettek, amelyek a szárnyak szélén helyezkednek el. A szárnyak fesztávolsága általában 40-50 mm között van. A hímek és a nőstények hasonlóak, bár a nőstények általában nagyobbak és kevésbé élénk színűek. A lepke alulnézetben sötétebb, álcázva magát a ragadozókkal szemben.
Életciklus
A Kis rókalepke élete négy szakaszból áll: tojás, hernyó, báb és felnőtt lepke. A nőstények a tojásaikat általában csoportosan rakják az ételeiként szolgáló növények alsó leveleire, különösen az ortica (csalán) fajokra. A kikelő hernyók társas lények, amelyek gyakran együtt élnek, és intenzíven fogyasztják a csalán leveleit. Amint elérnek egy bizonyos fejlettségi szintet, elszórtan helyezkednek el, hogy bábot formáljanak. A báb szakasz körülbelül két hétig tart, mely után a felnőtt lepke bújik elő.
Táplálkozás
A hernyók szigorúan csalánleveleken élnek, melyek fontos táplálékforrásuk. A felnőtt lepkék nektárt gyűjtenek különféle virágokból, így fontos szerepet játszanak a beporzásban.
Élőhely
A Kis rókalepke változatos élőhelyeken található meg, beleértve erdőszéleket, réteket, kerteket és parkokat. Kedveli a nyílt, napfényes területeket, ahol bőséges a táplálékforrás mind a hernyó, mind a felnőtt szakaszban.
Vándorlás és Téliesedés
Ez a faj képes hosszú távolságokra vándorolni, és sok esetben a lepkék tömegesen vándorolnak a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az élőhelyek megváltozása miatt. A Kis rókalepke egy része téliesedik, ami azt jelenti, hogy képes átvészelni a hideg hónapokat felnőtt állapotban, rejtőzködve például odvakban vagy épületek repedéseiben.
Védelem és Megőrzés
A Kis rókalepke általában nem számít veszélyeztetett fajnak, mivel képes alkalmazkodni és túlélni széles körű élőhelyeken. Azonban az élőhelyek elvesztése és a mezőgazdasági gyakorlatok, mint például a túlzott peszticidhasználat, fenyegetést jelenthetnek a populációkra. A biodiverzitás megőrzése érdekében fontos a természetes élőhelyek védelme és a fenntartható mezőgazdasági módszerek alkalmazása.