Veszélyeztetettség

Állatleírás

A kis fakopáncs (Dryobates minor) Európa, Ázsia és Észak-Afrika erdeiben honos kisméretű harkályfaj. Számos alfaja létezik, amelyek területi eloszlása és néhány fizikai jellemzőjük alapján különböznek egymástól. A kis fakopáncs a harkályok között a legkisebbek közé tartozik, testhossza általában 14-18 cm között mozog, súlya pedig 20-25 gramm körül alakul.
Megjelenését tekintve a kis fakopáncs jellegzetes harkályként ismert; hosszú, erős csőre és speciális lábujjainak elrendezése (két előre és két hátrafelé mutató ujj) lehetővé teszi számára, hogy ügyesen kapaszkodjon a fák törzséhez és ágaihoz. Tarkóján található élénkpiros foltja a hímeknél különösen feltűnő, míg a nőstényeknél ez a jelleg gyakran hiányzik vagy kevésbé hangsúlyos.
Színezete alapvetően fekete-fehér, hasánál világosabb, míg a hátán és szárnyain sötétebb mintázatú. A fiatal madarak színezete hasonló, de kevésbé kontrasztos, és tollazatukon gyakran láthatóak barnás árnyalatok is.
Élőhelyét tekintve a kis fakopáncs rendkívül alkalmazkodóképes; megtalálható alacsonyabban fekvő területektől egészen a hegyvidéki erdőkig, de előfordul parkokban és nagyobb kertekben is. Fő táplálékforrása a rovarok és lárvák, amelyeket ügyes csőrhasználattal távolít el a fa kérgéből vagy annak repedéseiből. Emellett gyümölcsöket és magvakat is fogyaszt.
Fészkelési időszakában, amely általában májustól júliusig tart, a kis fakopáncs párban él, és maga vájja ki fészkét a fa puhaszövetébe. Egy fészekalj általában 4-7 tojásból áll, melyeket a nőstény 12-14 napig költ. A fiókák teljesen tollatlanul kelnek ki, de gyorsan növekednek, és körülbelül 3 hét múlva már repülésre készek.
A kis fakopáncs érdekes viselkedési jellemzője a "dobolás", amelyet társkeresés és területjelölés céljából végez. Ezt a hangot úgy állítja elő, hogy gyors ütemben veri csőrét egy kemény fa vagy más rezonáns tárgy ellen, így keltve jellegzetes, messzire hallatszó kopogást.
Állományát a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) jelenleg nem tartja veszélyeztetettnek, köszönhetően széles körű elterjedésének és alkalmazkodó képességének.azonban bizonyos területeken élőhelyének csökkenése és a környezetszennyezés fenyegeti.