Súlyok és méretek

Állatleírás

A Zöld küllő (Picus viridis) egy közepes méretű harkályfaj, amely különösen feltűnő megjelenésével és színes tollazatával hívja fel magára a figyelmet. Ez a madár elsősorban Európa nyugati és középső részén őshonos, de előfordul Ázsia nyugati részein is. Magyarországon viszonylag gyakori, főleg az ország erdős területein találkozhatunk vele.
A Zöld küllő jellegzetes megjelenését a zöldes árnyalatú tollazat adja, amely tökéletesen alkalmazkodik a fák lombjához, így a madár könnyen elrejtőzhet a ragadozók elől. A hímek könnyen felismerhetők a piros sapkájukról és a fekete "bajuszukról", míg a nőstényeknél ez a fej rész zöldes vagy fekete, piros sapka nélkül. Fiatal madaraknál a tollazat általában halványabb, és kevésbé határozott a színezetük.
A Zöld küllő főként rovarokkal táplálkozik, különösen a fák kérgében és a faanyagban élő kártevőkkel. E célból erős, hegyes csőrét használja, amellyel képes a fa kérgét felverni és a rovarokat kihámozni rejtekhelyeikből. Emellett gyümölcsökkel, magokkal és néha kisebb gerinces állatokkal is kiegészíti étrendjét.
A fészkelési időszakban a Zöld küllő párban él, és jellemzően öreg fák odvaiban költ. A tojásokat általában májusban rakják le, és a két szülő közösen gondoskodik a fiókák felneveléséről. A fiatal madarak körülbelül 3-4 hét alatt lesznek repülésre alkalmasak.
A Zöld küllő éneke és kopácsolása egyedi és könnyen felismerhető. A kopácsolás, amit a fa törzsébe ver csőrével, nem csak táplálékszerzésre, hanem területi jelzések és párkeresés céljából is szolgál. Ez a hang messzire elhallatszik az erdőben, így a Zöld küllő jelenlétét gyakran inkább halljuk, mint látjuk.
A Zöld küllő állománya stabilnak tűnik, és jelenleg nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé. Azonban élőhelyeinek megőrzése kulcsfontosságú a populáció egészséges szinten tartásához. Az erdőgazdálkodási gyakorlatoknak figyelembe kell venniük a Zöld küllő és más erdei fajok védelmét is, hogy biztosítsák számukra a megfelelő élőhelyet és táplálkozási lehetőségeket.