Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A Keselyűteknős (Macrochelys temminckii), más néven az alligátorteknős, az Egyesült Államok déli részén őshonos, különleges és lenyűgöző megjelenésű édesvízi teknős. Ez a faj a világ egyik legnagyobb édesvízi teknősfaja, amely kifejlett állapotában akár 80 kg súlyt és több mint 75 cm hosszúságot is elérhet. Különleges megjelenése és viselkedése miatt az állat a vízi élet egyik legizgalmasabb képviselője.
Megjelenés
A Keselyűteknős legjellegzetesebb tulajdonsága a hatalmas, masszív páncélja, amely barnás-zöldes színű és rendkívül erős. A páncél szélei fogazottak, ami még inkább hozzájárul a keselyűszerű megjelenéshez. A teknős feje nagy, erős, és szintén zöldes-barnás színű, nagy, kiemelkedő szemekkel. A szája krokodilra emlékeztet, erős, hegyes fogakkal, amelyekkel képes nagy zsákmányokat is megragadni.
Élőhely és elterjedés
Ez a faj elsősorban az Egyesült Államok déli államaiban, például Louisianában, Mississippi-ben, Alabamában és Georgiában fordul elő. Természetes élőhelyei a lassú folyású folyók, mocsarak, tavak és patakok, ahol bőséges a növényzet és a halak, amelyek az étrendjének alapját képezik.
Táplálkozás
A Keselyűteknős ragadozó életmódot folytat, étrendje változatos, főként halakból, rákokból, kagylókból és vízi rovarokból áll. Különleges vadásztechnikája van: nyitott szájjal várja zsákmányát, melybe egy hússzerű nyelvcsüngőt lógat, ami csaliként szolgál a kisebb halak számára. Amikor a zsákmány megközelíti, hirtelen becsukja a száját, így elkapva azt.
Viselkedés és szaporodás
A Keselyűteknős nagyrészt magányos életet él, és területvédő magatartást mutat. A szaporodási időszak a tavasz, amikor a nőstények a part menti homokos vagy iszapos területeken rakják le tojásaikat. Egy-egy tojásrakás során a nőstény akár 20-30 tojást is lerakhat, amelyek körülbelül 100-140 nap alatt kelnek ki.
Fenyegetettség és védelem
A Keselyűteknős állománya veszélyben van, főként élőhelyeinek csökkenése, a szennyezés és az illegális kereskedelem miatt. Az Egyesült Államokban számos állami és nemzetközi törvény védi ezt a fajt, többek között a CITES egyezmény is, amely szabályozza a védett állatok kereskedelmét. Az állatvédelmi szervezetek és kutatóintézetek folyamatosan dolgoznak a populáció megőrzésén és a természetes élőhelyek helyreállításán keresztül.