Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

Az erdei béka (Rana dalmatina) egy közepes méretű béka faj, amely elsősorban Európa erdei területein él. A színe változó, általában barnás vagy szürkés, mely segíti a környezetébe való beolvadását. Testhossza elérheti a 3-5 centimétert, a nőstények általában nagyobbak a hímeknél. E faj képviselői rendkívül gyorsak és ügyesek, rövid távokon képesek nagy sebességre felgyorsulni, ami fontos predátorok előli menekülés során.

Az erdei béka elsősorban az esti és éjszakai órákban aktív, napközben pedig rejtőzködő életmódot folytat. Táplálékát kisebb ízeltlábúak, például pókok, bogarak és más kis rovarok alkotják. Az ízeltlábúak mellett más kis gerinctelen állatok is szerepelnek az étrendjében.

Szaporodása a korai tavaszi hónapokban kezdődik, amikor a hímek búgó hangjukkal vonzzák a nőstényeket a vízhez. A nőstények ezután több ezer petét raknak a vízbe, amelyekből kifejlődnek a lárvák. A lárvák, amelyeket általában ebihalaknak nevezünk, vizi életmódot folytatnak, és a fejlődésük során keresztülmennek a metamorfózison, amelynek eredményeként kifejlett békává válnak. Ez a folyamat néhány hónapon belül megtörténik, attól függően, hogy mennyire kedvezőek a körülmények.

Az erdei béka élőhelye magában foglalja az erdőket, réteket és mezőket, előnyben részesítve a nedves, árnyékos területeket, ahol bőven található rejtőzködő hely és elegendő táplálék. Általában elkerüli a nyílt, száraz területeket és az erősen urbanizált környezetet.

Sajnos, az erdei béka állománya számos tényező, többek között élőhelyvesztés, szennyezés, betegségek és az éghajlatváltozás következtében csökkenőben van. Ezért fontos, hogy megőrizzük és védjük természetes élőhelyeit, hogy biztosítsuk a faj fennmaradását a jövőben.

Összességében az erdei béka lenyűgöző és fontos része európai erdeink biodiverzitásának. Mint minden élőlény, ő is kulcsszerepet tölt be az ökoszisztémában, például a rovarpopulációk szabályozásával, valamint táplálékláncokban betöltött szerepével. Az erdei béka védelme és megőrzése tehát nem csak a faj, hanem környezetünk egészségének megőrzése szempontjából is fontos.