Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A barna gödény (Pelecanus occidentalis) egy lenyűgöző vízi madár, amely elsősorban az Amerikai kontinens partvidékein és szigetein él, de előfordul a Karib-tenger térségében és a Galápagos-szigeteken is. Az állat a gödényfélék (Pelecanidae) családjába tartozik, és könnyen felismerhető jellegzetes megjelenése révén.
A barna gödény testhossza elérheti az 1,5 métert, szárnyfesztávolsága pedig akár a 2,5 métert is meghaladhatja, ami impozáns látványt nyújt. Testtömege általában 3 és 5 kilogramm között mozog. Jellegzetes külső jegye a nagy, horgas csőre, amelynek végén egy hatalmas, rugalmas torkzacskó található. Ez a torkzacskó képes jelentős mennyiségű víz – és természetesen hal – befogadására. A barna gödény tollazata elsősorban sötétbarna, de a fején és a nyakán világosabb, szinte sárgás vagy fehéres árnyalatok is megfigyelhetők. A szaporodási időszakban a hímeknél feltűnő, élénk színek is megjelenhetnek.
A barna gödények tápláléka elsősorban halakból áll, amelyeket ügyes búvárkodással ejtenek el. Ezek a madarak magasból, akár 10-15 méteres magasságból is képesek a vízbe csapódni, hogy zsákmányukat elkapják. Ezt követően a felszínre úsznak, a vizet kiszorítják a torkzacskójukból, és lenyelik a halat.
Szaporodásuk során a barna gödények kolóniákban költenek, gyakran sziklás partokon vagy mangrove erdőkben található fákra építik fészküket. A tojásokat mindkét szülő váltva költi ki, a fiókák gondozásában is közösen vesznek részt. A fiókák tollazata kezdetben fehér, később válik barnává.
A barna gödények vonulási szokásai változatosak; néhány populáció helyhez kötött, míg mások évente több ezer kilométert is megtesznek. Ezek a madarak kiváló repülők, hosszú távú vándorlásaik során gyakran kihasználják a termiket és az erős széláramlatokat.
Sajnos, a barna gödény populációkat számos veszély fenyegeti, többek között a környezetszennyezés, az élőhelyek pusztulása és a halászati gyakorlatok. Noha a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) jelenleg nem tartja őket veszélyeztetettnek, fontos, hogy megőrizzük élőhelyeiket és minimalizáljuk az emberi tevékenységek káros hatásait, hogy biztosítani tudjuk fennmaradásukat a jövőben is.