Súlyok és méretek

Állatleírás

Az Angolai piton (Python anchietae) egy viszonylag ritkán előforduló kígyófaj, amely elsősorban Angola délnyugati részein és a szomszédos Namíbia egyes területein honos. Ez a közepes méretű pitonfaj, amelynek hossza általában 183 cm körül alakul, de elérheti akár a 2 métert is, különleges megjelenésével és szokatlan élőhelypreferenciájával tűnik ki a többi piton közül.
Megjelenése a többi pitonfajtól eltérő; bőre barnás, bézs, vagy szürkés árnyalatú alapszínnel bír, melyet sötétebb barna vagy fekete mintázat díszít. Ez a mintázat lehet pontszerű, csíkos vagy akár összefüggő is, amely jól álcázza őket a kőzetes és sziklás élőhelyeiken. A hasuk világosabb színű, gyakran fehér vagy világossárga. Szemeik kicsik, arany vagy rézszínűek, amelyek éles kontrasztot alkotnak a bőrük mintázatával.
Az Angolai pitonok elsősorban sziklás területeken, kopár hegyoldalakon és füves síkságokon találhatók meg, ahol búvóhelyként szolgáló repedések és barlangok kínálnak menedéket számukra. Ez az élőhelypreferencia különbözteti meg őket a többi, főként erdei vagy bozótos területeken élő pitontól.
Viselkedésükre jellemző, hogy éjszakai életmódot folytatnak, napközben a hűvös sziklarepedésekben vagy barlangokban pihennek, míg éjszaka aktívak, és ekkor vadásznak. Főként kisebb emlősökre és madarakra specializálódtak, de étrendjük változatos lehet az elérhető zsákmánytól függően. Prédájukat erőteljes ölelésükkel fojtogatják meg, mielőtt lenyelnék.
A faj szaporodása tojásrakással történik. A nőstények általában évente egyszer raknak tojást, a tojásszám változó, általában 5-10 között mozog. A tojásokat gondosan őrzik, és a kikelésig, ami körülbelül 2-3 hónapot vesz igénybe, a nőstények gyakran a tojások körül maradnak, biztosítva azok optimális hőmérsékletét és páratartalmát.
Az Angolai pitonokat ritkán találkozni a vadonban, részben élőhelyük elszigeteltsége és nehezen hozzáférhetősége miatt, részben pedig azért, mert nem tartoznak a gyakran előforduló fajok közé. A kereskedelem és élőhelyük pusztulása miatt bizonyos mértékben veszélyeztetettnek számítanak, bár jelenleg nincsenek kritikus veszélyeztetettségi besorolás alatt. A természetvédelmi erőfeszítések és a habitatuk megőrzése kulcsfontosságú a faj jövőbeli túléléséhez.