Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A sárga anakonda (Eunectes notaeus) egy Dél-Amerikában őshonos, nagyméretű kígyófaj. Ez a faj a boa család (Boidae) tagja, ami nem mérgező, hanem fullasztó módszerrel vadászik zsákmányára. A "sárga" jelző az állat jellegzetes színére utal, ami a zöld anakondától (Eunectes murinus) különbözteti meg, mely sokkal ismertebb és nagyobb termetű.
Elterjedés és élőhely
A sárga anakonda elsősorban Dél-Amerika déli és keleti részén található, különösen Paraguayban, Dél-Brazíliában, Bolíviában és Argentínában. Előnyben részesíti a mocsaras területeket, patakokat és lassan folyó folyókat, ahol bőven található fedezék és zsákmány. Kiváló úszó és búvár, ami lehetővé teszi számára, hogy víz alatti zsákmányra vadásszon.
Megjelenés
A sárga anakonda jellegzetes sárgásbarna alapszíne van, melyet sötétebb barna vagy fekete mintázat tarkít. Ez a mintázat segít neki elrejtőzni a vízi növényzet között. A faj hímjei általában kisebbek a nőstényeknél, amelyek elérhetik vagy meghaladhatják a 4 méteres hosszúságot is, bár a legtöbb egyed ennél kisebb marad.
Életmód
A sárga anakondák elsősorban vízi életmódot folytatnak, és nagy részét az idejüknek a vízben töltik. Ragadozók, amelyek a meglepetés elemére támaszkodnak, hogy zsákmányukra lecsapjanak. Táplálékuk változatos, kisebb emlősöket, madarakat, halakat és más kígyókat is magukba foglalhat. Az anakondák fullasztó módszerrel ölnek, amely során körbefonják zsákmányukat, és minden lélegzetvétellel szorosabbra húzzák testüket, amíg a zsákmány meg nem fullad.
Szaporodás
A sárga anakondák élőszülők, ami azt jelenti, hogy nem tojást, hanem élő utódokat hoznak világra. A nőstények körülbelül hat hónapig hordják magukban az utódokat, mielőtt világra hoznák őket. Egy alomban általában 20-40 kicsiny születik, amelyek már a születésüktől fogva teljesen önállóak és képesek a vadászatra.
Védelem és fenyegetettség
A sárga anakonda nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, de élőhelyének pusztulása és a biológiai sokféleség csökkenése fenyegeti. Az élőhelyek megőrzése kulcsfontosságú a faj jövőbeli túléléséhez. Az illegális kereskedelem és a háziállatként való tartás is fenyegetést jelenthet, ezért fontos, hogy csak felelősségteljes forrásból származó egyedeket tartsanak.