Állatleírás

A Tavi cankó (Tringa stagnatilis) egy közepes méretű, karcsú testalkatú partimadár, amely elsősorban Eurázsia mérsékelt övezeteiben és a tundrán található nedves élőhelyeken, mint például mocsarakban, lápokban és állóvizek mentén él. A faj a Charadriiformes rendbe és a Scolopacidae családba tartozik, amely a cankófélék széles csoportját foglalja magában.
Megjelenés
A Tavi cankó jellegzetes megjelenésű madár, hosszú lábakkal és vékony, egyenes csőrrel rendelkezik, amely kissé hosszabb a fejénél. Testhossza általában 20-25 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 40-45 cm körüli. A felnőtt egyedek felső része általában szürkésbarna, míg a hasuk fehér, oldalaikon és mellükön sötét csíkozással. A fiatal madarak hasonlóak a felnőttekhez, de tollazatuk kissé világosabb és kevésbé kontrasztos.
Életmód
A Tavi cankó elsősorban rovarokkal, kis gerinctelenekkel és néha halakkal táplálkozik, amelyeket az iszapos vagy sekély vízben keres. Éles látással és gyorsasággal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy zsákmányát hatékonyan észrevegye és elfogja. Táplálkozási szokásai miatt fontos szerepet tölt be az élőhelyek ökoszisztémájában, hozzájárulva többek között a rovarpopulációk szabályozásához.
Szaporodás
A szaporodási időszakban a Tavi cankó távoli tundrákra és nyílt területekre vonul, ahol fészkét a talajra építi. A fészek egyszerű mélyedés a földben, amelyet növényi anyagokkal bélelnek ki. A tojó általában 3-4 tojást rak, amelyeket mindkét szülő váltva kotlik ki körülbelül 3 hétig, amíg a fiókák ki nem kelnek. A fiókák korán önállósodnak, és már a kikelésük után rövid idővel képesek táplálékot keresni.
Vándorlás
A Tavi cankó vándormadár, amely évente hosszú távú vándorlásokat tesz költőhelyei és telelőhelyei között. A telelőterületek elsősorban Afrika szubszaharai részén, Dél-Ázsiában és Ausztráliában találhatók. Ezek a vándorlások rendkívül megterhelőek lehetnek a madarak számára, ugyanakkor fontosak a populációk fenntartása és a génállomány cseréje szempontjából.
Megőrzés
A Tavi cankó állománya jelenleg nem számít veszélyeztetettnek a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) által, azonban élőhelyeinek csökkenése és a vizes területek szennyeződése jelentős fenyegetést jelenthet a faj jövője szempontjából. A vizes élőhelyek védelme és a fenntartható vízgazdálkodás kulcsfontosságú a Tavi cankó és más, hasonló élőhelyeken élő fajok megőrzése érdekében.