Vissza a listához

Sztyeppi sirály

Larus cachinnans

Fotó: Sztyeppi sirály
Veszélyeztetettség
Veszélyeztetett
Állatleírás
A Sztyeppi sirály (Larus cachinnans) egy közepes méretű sirályfaj, amely széles elterjedési területtel rendelkezik, többek között Eurózsiának nagy részén, valamint észak-afrikai és közel-keleti területeken is megtalálható. Különösen kedveli a nyílt vízfelületeket, mint például a tengerpartokat, nagy tavakat és folyókat, de gyakran látható mezőgazdasági területeken és városi parkokban is.

Méretét tekintve a Sztyeppi sirály a nagyobb sirályfajok közé tartozik, testhossza 55-67 cm közötti, szárnyfesztávolsága pedig 130-158 cm. A felnőtt egyedek jellemzően világos szürke hátat és fehér hasat viselnek, fejük télen fehér, nyáron pedig tiszta fehér színű, a szem körül egy jellegzetes piros foltot viselve. Szárnyaik végei feketék, nagy fehér foltokkal, amelyek repülés közben jól láthatóak. A fiatal madarak barnás szürke tollazattal rendelkeznek, és több évig tart, amíg elérnek a felnőttkori tollazatig.

A Sztyeppi sirály táplálkozása igen változatos, étrendje tartalmazhat halat, kisebb madarakat, rovarokat, valamint emberi hulladékot is, amennyiben az elérhető számára. Gyakran láthatóak táplálkozás közben a szeméttelepeken, part menti területeken, ahol a víz visszahúzódása után maradt halakat és egyéb élőlényeket gyűjtögetik.

Fészkelési szokásaik tekintetében a Sztyeppi sirályok általában a földön készítenek fészket, amelyet növényi anyagokból építenek meg. Egy fészekaljban általában 2-3 tojás található, amelyeket mindkét szülő váltva kotlik ki, a kikelés után pedig közösen gondozzák a fiókákat. A fiatal madarak nagyjából hat hét alatt válnak repülőképessé.

A Sztyeppi sirályok szociális madarak, gyakran nagy csoportokban költöznek, különösen a téli időszakban, amikor az élelemkeresés miatt gyakran nagy távolságokat is megtesznek. Ezek a madarak hangosak, jellegzetes "kacagó" hangjukkal könnyen felismerhetőek.

Védekezési státuszukat tekintve a Sztyeppi sirály jelenleg nem számít veszélyeztetett fajnak, azonban bizonyos területeken a élőhelyük zsugorodása és az emberi tevékenységek hatásai miatt csökkenhet a populációjuk. A megőrzésük érdekében fontos az élőhelyeik védelme és a természetes környezetük megóvása.
Új állatfotók