Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) egy édesvízi hal, amely az Európa és Ázsia bizonyos részein megtalálható folyókban és tavakban él. A Cyprinidae család tagja, amely a pontyfélék széles körét foglalja magában. A faj nevét különleges orrformájáról kapta, ami kissé hasonlít a szilva alakjához, különösen az ívási időszakban, amikor ez a testrész még inkább megduzzad.
Jellemzők
A Szilvaorrú keszeg hosszúkás, oldalról lapított testtel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy gyorsan ússzon az áramlatban. Testszíne általában ezüstös, oldalain gyakran megjelenik egy sötétebb sáv. A hímek ívási időszakban intenzívebb színezetet mutathatnak, és az orruk még jobban megduzzad. Ez a faj általában 30-40 cm hosszúságúra nő meg, de akár 60 cm-es hosszúságot és 2-3 kg súlyt is elérhet.
Élőhely
Preferált élőhelyei az alacsonyabb sebességű, növényzettel gazdag vizek, mint amilyenek a folyók alsó szakaszai vagy a táplálékban gazdag tavak. Különösen fontos számukra az ívás idején található sekély, lassú folyású vagy állóvizek, ahol a növényzet biztosítja a megfelelő helyet a peték lerakásához.
Táplálkozás
A Szilvaorrú keszeg táplálkozási szokásai változatosak; főként az aljzaton élő kisebb állatokat, például rovarok lárváit, puhatestűeket és apró rákokat fogyasztja. Emellett növényi anyagokat, például algákat és vízinövények leveleit is szívesen eszik.
Szaporodás
Az ívási időszak tavaszra esik, amikor a vízhőmérséklet eléri a 10-15 °C-ot. Ebben az időszakban a hímek és a nőstények sekély, növényzettel borított vizekbe vándorolnak, ahol a nőstények több ezer petét raknak le, amelyeket a hímek megtermékenyítenek. A peték körülbelül egy hét alatt kelnek ki, a fiatal halak pedig gyorsan növekednek, kezdetben a vízinövényzet rejtekében található apró élőlényekkel táplálkoznak.
Állomány és Védelem
Bár a Szilvaorrú keszeg nem számít veszélyeztetett fajnak globális szinten, bizonyos területeken az élőhelyek pusztulása, a vízszennyezés és a túlzott halászat miatt csökkent a populációja. Természetvédelmi intézkedések, mint például élőhely-rekonstrukciók és a halászati kvóták szabályozása, fontosak a faj jövőbeni túlélésének biztosítása érdekében.