Súlyok és méretek

Állatleírás

A szajkó (Garrulus glandarius) egy közepes méretű madár, amely a harkályfélék (Picidae) családjához tartozik, bár sokan a varjúfélék közé sorolják azon belül is a szarkák közé, ami a viselkedéséből és táplálkozási szokásaiból is adódik. Európában széles körben elterjedt, valamint Ázsia bizonyos részein és Észak-Afrikában is megtalálható. Magyarországon gyakori, főként erdős területeken, parkokban és nagyobb kertekben él.
Megjelenése jellegzetes és könnyen felismerhető. Testhossza 32-35 cm, szárnyfesztávolsága 54-58 cm körüli, testtömege 140-190 g között mozog. Tollazata főként kék, fekete és fehér színek kombinációjából áll, ami fényes, tarka megjelenést kölcsönöz neki. A szárnyain található kék foltok, különösen repülés közben, szembetűnőek. Feje nagy, a tarkóján található fekete sávval, míg a teste alatti rész többnyire világos, gyakran rózsaszínes vagy szürkés árnyalatú.
A szajkó hangutánzó képessége is figyelemre méltó; képes más madarak hangjait, sőt emberi zajokat is utánozni. Éneke változatos, gyakran tartalmaz csörömpölő és csiripelő hangokat, amelyeket a területi jelzések és a párkeresés során használ.
Táplálkozása igen sokoldalú: főként rovarokat, magvakat, gyümölcsöket, de kisebb gerinceseket és madárfiókákat is fogyaszt. Különösen kedveli a makkot, amelyet gyakran el is ás a földbe tartalékolás céljából. Ez a viselkedés fontos szerepet játszik bizonyos fafajok, például a tölgyek természetes újratelepülésében.
Fészkelési időszakuk tavasszal kezdődik. Fészkeiket magas fákban helyezik el, általában lombkoronaszint felett. A tojásrakás május-júniusban történik, egy fészekaljban általában 4-6 tojás található, amelyeken 16-19 napig kotlanak. A fiókák teljesen tollatlanok és vakon kelnek ki, de gyorsan növekednek, és körülbelül négy hét múlva már repülnek is.
A szajkó területvédő madár, különösen a szaporodási időszakban. Társas viselkedése változó; bár általában párokban vagy kis csapatokban él, télen nagyobb csoportokat is alkothat.
A szajkó szerepe az ökoszisztémában kettős; egyrészt segít a rovarpopulációk szabályozásában, másrészt a magok terjesztésével elősegíti az erdők megújulását. Ezenkívül a madárfigyelők és természetjárók körében is kedvelt, köszönhetően színes megjelenésének és érdekes viselkedésének.