Súlyok és méretek

Állatleírás

A szőrös karcsúacsa (Brachytron pratense) egy lenyűgöző rovarfaj, amely az Európa szerte elterjedt, különleges szépségű szitakötők közé tartozik. Ez a faj különösen azért érdekes, mert életmódja, megjelenése és viselkedése egyaránt eltér a többi szitakötőtől, így a rovarvilág egyik igazi különlegességének számít.

Megjelenését tekintve a szőrös karcsúacsa viszonylag kis méretű rovar, testhossza általában 45-50 milliméter között mozog. Nevének megfelelően egyik legjellemzőbb tulajdonsága a testén és a szárnyain megfigyelhető "szőrös" szerkezet, ami valójában apró szőrszerű kitüremkedésekből áll. Színezete változatos, általában zöldes vagy barnás árnyalatú, amely tökéletesen alkalmassá teszi a levelek és növényzet közötti rejtőzködésre.

Ez a faj elsősorban állóvizek, mocsarak és lassú folyású patakok közelében található meg, ahol a növényzet dús és sok a rejtőzködő hely. A szőrös karcsúacsa imágója, azaz kifejlett példánya, áprilistól júliusig látható leginkább, amikor aktívan táplálkozik, párzik és tojásait lerakja. Táplálékát kisebb rovarok, például legyek, szúnyogok és egyéb kis ízeltlábúak alkotják, amelyeket ügyes repülőként csap le.

A szaporodási időszakban a hímek területet foglalnak és agresszíven védelmezik azt a többi hímmel szemben, miközben várják a tojásrakásra kész nőstényeket. A nőstények a víz közelében, növényekre vagy vízbe helyezik tojásaikat, ahol a lárvák fejlődnek ki. A lárva stádium több évig is eltarthat, mely idő alatt a lárvák ragadozó életmódot folytatnak, más vízi rovarokkal és kis állatokkal táplálkozva.

A szőrös karcsúacsa érdekes viselkedési formáit is megfigyelhetjük. Például, amikor veszélyben érzi magát, képes "halottnak" tettetni magát, leesve a víz felszínére vagy a földre, hogy elkerülje a ragadozókat. Ezen kívül repülése során gyakran hosszabb időre is megáll a levegőben egy helyben lebegve, ami egyedülálló látványt nyújt.

A szőrös karcsúacsa, bár nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, élőhelyének csökkenése és a vízi élőhelyek minőségének romlása miatt populációja érzékeny lehet. Ezért fontos a természetes élőhelyek megóvása és a biodiverzitás védelme, hogy ez a különleges rovarfaj továbbra is része lehessen környezetünknek.