Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A szárcsa (Fulica atra) egy viszonylag közismert édesvízi madárfaj, amely szerteágazó területeken fordul elő Európában, Ázsiában és Ausztráliában. Magyarországon is gyakori, különösen a tavak, folyók és mocsarak lakója. A szárcsa a gázlómadarak rendjébe és a füttyös récefélék családjába tartozik, bár külső megjelenése és életmódja miatt gyakran összetéveszthető a récefélékkel.
Méretét tekintve a szárcsa közepes termetű madár, testhossza általában 36-42 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 70-80 cm körül alakul. Tömege 500-900 gramm között változhat. Megjelenésére jellemző a teljesen fekete tollazat, amely csillogó zöldes vagy kékesszürke fényben pompázik napfényben. A szárcsa fején egy jellegzetes fehér folt található, amely az állán és a torok közepén helyezkedik el, ez az egyik legkönnyebben felismerhető jellemzője. Szemei vörösesbarnák, lábai és lábujjai erőteljesek, szürkés vagy olajzöld színűek, amelyek kiválóan alkalmassá teszik úszásra és iszapban való járásra.
A szárcsa életmódja nagymértékben vízhez kötött. Táplálékát főként a víz alatti növényzetből és azon élő kisebb állatokból (pl. rovarok, kisebb halak) szerzi. Bár elsősorban növényevő, étrendje igen változatos lehet. Az állat kiváló úszó és merülő, táplálékát gyakran a víz alatt keresi.
Szaporodási időszakuk tavasszal kezdődik, amikor a hímek és a nőstények párosodnak. A szárcsa fészkeit közvetlenül a víz szélén, nádasokban vagy vízi növényzet között építi meg, gyakran elrejtve azokat a ragadozók elől. Egy fészek általában 5-9 tojást tartalmaz, amelyeket 21-24 napig kotlanak. A fiókák viszonylag korán önállósodnak, már pár órával a kikelés után képesek követni szüleiket a vízen.
A szárcsa fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában, hiszen részt vesz a vízi növényzet szabályozásában, és tápláléklánca számos ragadozó számára fontos. Bár jelenleg nem számít veszélyeztetett fajnak, élőhelyeinek csökkenése és a vízi szennyezés hatással lehet a populációira.
Magyarországon a szárcsa gyakori és kedvelt megfigyelési objektum a madárkedvelők körében, különösen az őszi és a tavaszi vonulási időszakban, amikor nagyobb csoportokban gyülekeznek a vizek mellett.