Veszélyeztetettség
Állatleírás
A Sarki sirály (Larus glaucoides), más néven Izlandi sirály, egy közepes méretű sirályfaj, amely elsősorban az Északi-sark körüli területeken honos. Ez a madár elsősorban a tengerpartokon, szigeteken és jégtáblákon él, bár télen gyakran láthatók délebbre is, akár Európa vagy Észak-Amerika partvidékein.
Megjelenés:
A Sarki sirály jellegzetes megjelenésű madár, amelynek hosszúsága általában 40-46 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 110-125 cm körül van. Testtömege 350 és 525 gramm között változhat. Felnőtt példányai tiszta fehér tollazattal rendelkeznek, melyet világos szürke háttal és fekete szárnyvégekkel párosítanak. A szárnyvégek fekete színe különösen jól látható repülés közben. A fiatal madarak sötétebbek, barnás-szürke tollazattal, és több évig tart, míg elérhetik a felnőtt madarak jellegzetes megjelenését.
Élőhely és vándorlás:
A Sarki sirály a sarkvidéki és szubarktikus régiókban költ, többek között Grönlandon, Kanadában és Izlandon. Télen délebbre vándorol, hogy a hidegebb hónapokat enyhébb éghajlaton töltse. Ekkor gyakran találkozhatunk vele az Atlanti-óceán partjain, a Balti-tengeren és az Északi-tenger partvidékén is.
Táplálkozás:
Ez a madár nagyon alkalmazkodó képességű táplálkozás szempontjából. Étrendje igen változatos, magában foglal halakat, kisebb madarakat, rákokat, valamint a tengerpartokon található szemétből is képes táplálkozni. Különösen ügyes a táplálékszerzésben, gyakran követi a halászhajókat, hogy elcsípje a vízbe dobott maradékokat.
Szaporodás és viselkedés:
A Sarki sirályok monogám madarak, ami azt jelenti, hogy egy életen át egy párral maradnak. Fészkeiket gyakran a földön alakítják ki, ritkábban sziklákon vagy alacsony növényzetben, ahol 2-3 tojást raknak. Mindkét szülő részt vesz a tojások keltetésében és a fiókák nevelésében. A fiókák viszonylag gyorsan nőnek fel, és a költési időszak után a család együtt marad, amíg a fiatalok el nem hagyják a fészket.
Védelem és fenyegetettség:
A Sarki sirály jelenleg nem számít veszélyeztetett fajnak a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listája szerint, bár bizonyos területeken a populációk csökkenése figyelhető meg. A legnagyobb fenyegetést az élőhelyek elvesztése, a tengeri szennyezés és az éghajlatváltozás jelenti számukra. Ezek a tényezők befolyásolhatják a táplálékhoz való hozzáférést és a költőhelyek állapotát, ami közvetve hatással van a populációk méretére és egészségére.