Súlyok és méretek
Hossz |
62-tól 74-ig cm |
Súly |
1,5-tól 3,5-ig kg |
Szárnyfesztávolság |
165-tól 190-ig cm |
Biológiai adatok
Élettartam |
50-tól 60-ig éves |
Állatleírás
A pusztai sas (Aquila nipalensis) a ragadozó madarak csodálatos és impozáns faja, amely a nagy sasok közé tartozik. Ez a madár elsősorban Ázsia nyílt tájain, mint például sztyeppék és félsivatagok területén honos, de előfordul Kelet-Európának bizonyos részein is, beleértve Magyarországot is, ahol főként a Kárpát-medence nyílt területein tekinthető meg. A pusztai sas a madarak világának egyik lenyűgöző példánya, amely hosszú évek óta figyelemmel kísért és védelem alatt álló faj.
Megjelenését tekintve a pusztai sas nagy termetű madár, melynek testhossza elérheti a 62-74 centimétert, szárnyfesztávolsága pedig 165-190 centiméter között mozog. Tömege általában 2,5-4,5 kilogramm között van. A hímek valamivel kisebbek és könnyebbek, mint a tojók. Tollazata főként sötétbarna, a nyakon és a fejen valamivel világosabb, míg a farok alatti rész fehér színű, fekete csíkozással. A fiatal madarak jellemzően világosabbak, és több fehér folt található rajtuk.
A pusztai sas széles körű táplálkozási szokásokkal rendelkezik, elsősorban kisemlősökre, madarakra és nagyobb rovarokra vadászik. Képes nagy távolságokat repülni táplálék után kutatva, és rendkívül ügyes vadász. Látása rendkívül éles, ami lehetővé teszi számára, hogy nagy magasságból is észrevegye zsákmányát.
A szaporodási időszakban a pusztai sasok hűségesek maradnak egymáshoz, és általában ugyanazon a területen költenek évről évre. Fészkeiket magas fákra vagy sziklákra építik, ahol 1-3 tojást raknak. A fiókák körülbelül 45 nap alatt kelnek ki, és a szülők további 2-3 hónapig gondozzák őket, míg képesek önálló életre.
A pusztai sasok migrációs szokásai változóak; néhány populáció helyhez kötött, míg mások hosszú távú vándorlásokat hajtanak végre az évszakok változásával összhangban.
A pusztai sas sajnos számos fenyegetéssel szembesül, többek között élőhelyének csökkenése, az élelmiszer-források kimerülése és az emberi tevékenységek, mint például az illegális vadászat és a mérgezés miatt. Ennek eredményeként a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) veszélyeztetett fajként sorolja be. Számos természetvédelmi program és kezdeményezés létezik azonban világszerte, amelyek célja a pusztai sas populációjának megőrzése és a természetes élőhelyének védelme.