Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Pataki pisztráng, tudományos nevén Salvelinus fontinalis, egy észak-amerikai eredetű édesvízi halfaj, amely az ívócsalád (Salmonidae) tagja. A fajt először Samuel Latham Mitchill írta le 1815-ben, és azóta számos víztestben meghonosították szerte a világon, beleértve Európát és Magyarországot is, mint sport- és horgászhal.
Jellemzők

A Pataki pisztráng megjelenése változatos lehet, amely részben függ az élőhelyétől, az életkorától és a táplálkozási szokásaitól. Általában ez a hal sötétzöld vagy barnás alapszínnel rendelkezik, amelyet világosabb, gyakran fehér pöttyök tarkítanak. A hasa általában világosabb, olykor narancssárgás árnyalatú. Egyes egyedeknél feltűnő lehet a pirosas vagy rózsaszínes oldalcsík. A Pataki pisztráng mérete változó; míg a kis patakokban élő egyedek gyakran maradnak 20-30 cm hosszúságúak, addig a táplálékban gazdagabb vizekben akár a 60 cm-t is elérhetik, súlyuk pedig meghaladhatja a 6 kg-ot.
Élőhely

Eredetileg az Észak-Amerika keleti részén található hideg, oxigéndús patakokban és folyókban él, de ma már számos helyen megtalálható mesterségesen létrehozott állományok formájában. Kedveli a tiszta, gyors folyású vizeket, ahol bőven talál rejtekhelyeket a kövek és a vízinövények között.
Táplálkozás

A Pataki pisztráng ragadozó hal, amelynek étrendje elsősorban kisebb halakból, rovarlárvákból, puhatestűekből és egyéb kis vízi élőlényekből áll. Fiatal korában inkább rovarokkal és lárvákkal táplálkozik, de ahogy nő, úgy válik egyre ragadozóbbá.
Szaporodás

A szaporodás ősszel történik, amikor a hőmérséklet csökken. A nőstények a folyófenék kavicsos részein rakják le petéiket, amelyeket a hímek megtermékenyítenek. A peték fejlődése és a fiatal halak kikelése több hónapot vehet igénybe, a víz hőmérsékletétől függően.
Megjegyzések

A Pataki pisztráng népszerű sport- és horgászhal, amelyet számos helyen telepítenek a természetes állományok kiegészítésére vagy új állományok létrehozására. Emellett jelentősége van az ökoszisztémákban betöltött szerepe miatt is, mint például a vízi életközösségek ragadozó fajának. Az élőhelyek megváltozása, a vízszennyezés és a túlzott horgásznyomás azonban fenyegetést jelenthet a vadon élő populációkra, ezért a fenntartható gazdálkodás és a természetvédelem kulcsfontosságú a faj jövője szempontjából.