Súlyok és méretek

Állatleírás

A partifecske (Riparia riparia) egy kisméretű, szociális életmódot folytató madárfaj, amely a fecskék (Hirundinidae) családjába tartozik. E faj jellegzetes vonása a közösségi fészkelés; nagy kolóniákban élnek, gyakran folyók, tavak közelében lévő meredek homok- vagy agyagpartokban vájnak fészkeket. A partifecske elterjedése széleskörű, Eurázsiától Észak-Amerikán át Afrika egyes részeiig megtalálható, bárhol, ahol megfelelő fészkelőhelyek állnak rendelkezésre.
Megjelenés

A partifecske kisméretű madár, testhossza általában 12-14 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 20-25 cm körül van. Tömege 10-20 gramm közötti. Tarkójuk barna, míg a hátuk sötétebb, szürkésbarna árnyalatú. A hasuk és a mellük világosabb, gyakran fehéres színű. A szárnyak és a farok sötét színűek, utóbbi jellegzetesen mélyen kettéhasított. A partifecske csőre rövid, azonban nagy szájnyílással rendelkezik, ami előnyös rovarok vadászata során.
Életmód

Partifecskék fő tápláléka a repülő rovarok, amelyeket ügyesen, repülés közben fogdosnak el. Nagy sebességgel és kiváló manőverező képességgel repülnek, gyakran víztestek felett cikázva gyűjtik az élelmet. Fészkeiket meredek partfalakba vájják, ahol egy hosszú, keskeny folyosó végén helyezik el a fészekkamrát. A fészekanyagot többnyire növényi rostokból és tollakból állítják össze.
Szaporodás

A partifecske egy párban marad az egész költési időszak alatt, ami májustól júliusig tart. Egy évben általában két költés is előfordul. A tojások száma 4-5, amelyeket mindkét szülő 12-16 napig kotlik ki. A fiókák körülbelül 18-22 nap múlva hagyják el a fészket, de ezután is szüleiktől függnek még egy ideig.
Vándorlás

A partifecske kiváló példája a hosszú távú vándormadaraknak. Ősszel nagy távolságokat tesznek meg, hogy elérjék téli telelőhelyeiket Afrikában, délen a Szaharától egészen Dél-Afrikáig. Tavasszal ugyanezt az utat teszik meg visszafelé, hogy ismét költhessenek szülőföldjükön.
Veszélyek és Megőrzés

A partifecske állományát számos tényező fenyegeti, többek között a fészkelőhelyek elvesztése emberi tevékenységek, mint például partfalak stabilizálása vagy a természetes partok beépítése miatt. Emellett az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági tevékenységek is befolyásolják táplálékforrásaik bőségét. Nemzetközi és helyi szinten egyaránt folyamatban vannak védelmi intézkedések, például mesterséges fészkelőhelyek létrehozása és természetvédelmi területek kijelölése, hogy megőrizzék ezt a csodálatos madárfajt a jövő generációi számára is.