Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Pásztormejnó (Acridotheres tristis) egy közepes méretű, sokoldalú és alkalmazkodó madárfaj, mely elsősorban Dél-Ázsiában őshonos, de az emberi tevékenységnek köszönhetően mára számos más területen is megtalálható. A faj gyors terjeszkedése és alkalmazkodó képessége miatt egyes helyeken invazív fajnak tekintik, amely kihívásokat jelent a helyi ökoszisztémák számára.

Megjelenése tekintetében a Pásztormejnó viszonylag egyszerű, mégis figyelemre méltó. Testhossza általában 23-25 cm között mozog, tollazata főként szürkésbarna és fehér színű, a szárnyakon és a farokon sötétebb foltokkal. A szemük körül jellegzetes sárgás színű bőrgyűrű található, ami egyik legkönnyebben felismerhető jellemzőjük. A csőrük erős és hegyes, ami alkalmassá teszi őket a különféle táplálékforrások kihasználására.

Táplálkozásuk igen változatos; mindenevők, étrendjük tartalmazhat rovarokat, kis gerincteleneket, magvakat, gyümölcsöket és akár emberi hulladékot is. Ez a sokoldalúság segíti őket a különböző élőhelyeken való megélhetésben.

Szaporodási szokásaik szintén alkalmazkodóak. A Pásztormejnók gyakran használnak fel elhagyott fészkeket, de képesek saját fészkeket is építeni fákban vagy épületekben. Többnyire 4-5 tojást raknak, amelyeket mindkét szülő kotlik ki, a fiókák körülbelül 3 hét alatt kelnek ki.

Az emberi tevékenység és a városi környezet előnyére vált, hiszen a Pásztormejnók képesek alkalmazkodni és sikerrel szaporodni városi parkokban, kertekben és mezőgazdasági területeken is. Ennek ellenére a gyors terjeszkedésük és a helyi madárfajokkal való versengésük miatt egyes területeken nemkívánatosnak tekintik őket.

A Pásztormejnó képessége arra, hogy szinte bármilyen környezetben megéljen, lenyűgöző példája az állatvilág alkalmazkodóképességének. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy a túlzott terjedésük milyen hatással lehet a helyi biodiverzitásra és ökoszisztémákra.