Állatleírás

A Nílusi tilápia (Oreochromis niloticus) egy édesvízi hal, amely elsősorban Afrika és a Közel-Kelet édesvizeiben honos. Ez a faj a cichlidae családba tartozik, amely több száz másik halat is magában foglal. A Nílusi tilápia széles körben elterjedt az egész világon, részben annak köszönhetően, hogy kiválóan alkalmazkodik különböző vízi környezetekhez és rendkívül ellenálló a betegségekkel szemben. Emellett gazdasági szempontból is jelentős, mivel egyik legfontosabb tenyésztett hal a világon, különösen az akvakultúrában.
Jellemzők

A Nílusi tilápia testalkata tömör, oldalról lapított, ami jellemző a cichlidákra. Színezete változó, általában világosszürkétől az olajzöldig terjed, gyakran fémes fényű. A fiatal egyedek általában világosabbak, míg az idősebbek sötétebbek. A hímek nagyobbak és díszesebbek lehetnek, mint a nőstények, és intenzívebb színezetűek, különösen ívási időszakban. A Nílusi tilápia átlagosan 30-40 cm hosszúra nő meg, de akár 60 cm-es hosszúságot és több mint 4 kg súlyt is elérhet.
Életmód

A Nílusi tilápia mindenevő, táplálékát tekintve nem válogatós: algákat, kisebb vízi növényeket, rovarokat és azok lárváit, apró rákokat és egyéb kis állatokat egyaránt fogyaszt. Ez a sokoldalúság segíti túlélését különböző környezetekben. A tilápia termékeny faj, a nőstények nagy számú ikrát raknak, amit a hímek gondosan őriznek és oxigéndús vízzel látják el, amíg a lárvák ki nem kelnek.
Gazdasági jelentőség

A Nílusi tilápia jelentős gazdasági értékkel bír. Húsa ízletes és tápláló, magas fehérjetartalommal és alacsony zsírtartalommal rendelkezik. Könnyen tenyészthető, gyors növekedési rátával és magas túlélési aránnyal rendelkezik, ami rendkívül vonzóvá teszi az akvakultúra számára. Számos országban fontos táplálékforrás és exportcikk.
Környezeti hatások

Bár a Nílusi tilápia fontos élelmiszerforrás, bevezetése idegen környezetekbe környezeti problémákat is okozhat, mint például az őshonos fajok kiszorítása és az ökoszisztémák egyensúlyának megzavarása. Emiatt fontos a gondos tervezés és menedzsment, hogy minimalizálják ezeket a kockázatokat.

Összességében a Nílusi tilápia kiváló példa arra, hogy az ember hogyan használhatja ki a természetes erőforrásokat fenntartható módon, miközben figyelemmel kíséri és kezeli a lehetséges környezeti hatásokat.