Súlyok és méretek

Állatleírás

A Mediterrán vészmadár (Calonectris diomedea) egy lenyűgöző tengeri madár, amely a Procellariidae családba tartozik. Ezen madarak elnevezése különleges, hiszen a "veszmadár" kifejezés arra utal, hogy régen a tengerészek rossz ómennek tekintették megjelenésüket, mivel gyakran erős viharok közeledtét jelentették. Azonban a Mediterrán vészmadár valójában a tengeri élet egyik csodálatos reprezentánsa, amely lenyűgöző képességekkel rendelkezik a hosszú távú repülés terén.
Fizikai jellemzők

A Mediterrán vészmadár közepes méretű, a szárnyfesztávolsága elérheti a 110-135 centimétert. Testtömege általában 700-800 gramm között mozog. Tollazata főként világosszürke és fehér színű, a szárnyvégeken sötétebb árnyalatokkal. A fiókák többnyire fehérek. Egyik legjellegzetesebb fizikai tulajdonsága a hosszú, keskeny szárnyai és a hegyes farok, amelyek kiválóan alkalmassá teszik a hosszú távú siklórepülésre.
Előfordulás

Ez a faj kizárólag a Földközi-tenger térségében költ, különösen a szigeteken és a part menti sziklás területeken. Télen gyakran elhagyják költőhelyeiket és délebbre, az Atlanti-óceán nyugati része felé vándorolnak.
Életmód

A Mediterrán vészmadár táplálkozási szokásai nagyrészt a tengeri élőlényeken alapulnak, mint például a halakon, tintahalakon és a tengeri rákokon. Éjszaka aktívabbak, ekkor használják ki a legjobban táplálkozási képességeiket, kihasználva az éjszaka sötétjét, hogy meglepjék zsákmányukat.
Szaporodás

A szaporodási időszak során a Mediterrán vészmadarak hosszú távú párkapcsolatokat alakítanak ki. Egy tojást raknak, amelyet mindkét szülő váltva kotlik ki körülbelül 50-56 napig. A fiókák további 90 napig maradnak a fészekben, ahol szüleiktől kapják az élelmet.
Fenyegetettség és védelem

A Mediterrán vészmadár állománya bizonyos mértékig veszélyeztetett, főként az élőhelyek elvesztése, a tengeri szennyezés, valamint az élelmezési források csökkenése miatt. Emellett a fajt fenyegeti a halászati tevékenységek melléktermékeként bekövetkező véletlenszerű elkapás is. Azonban számos védelmi intézkedés van érvényben, mint például a költőterületek védelme és a tengeri szennyezés csökkentésére irányuló erőfeszítések, amelyek hozzájárulnak a faj megóvásához.