Súlyok és méretek

Állatleírás

Az Északi sirályhojsza (Fulmarus glacialis) egy közepes méretű tengeri madár, amely az északi sarkkör környékén, különösen az Atlanti-óceán északi részén és az Északi-sarkvidéken él. A sirályhojsza nem valódi sirály, bár megjelenése és életmódja hasonló lehet. Valójában a tubináré (Procellariidae) család tagja, amely a tengeri madarak egyik nagy csoportját alkotja.

Megjelenése tekintetében az Északi sirályhojsza erős, kompakt testalkattal rendelkezik, hossza 46-52 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 102-112 cm. Tömegük általában 700-1000 gramm között van. Tollazatuk főként szürkésfehér, a hátuk és szárnyaik sötétebbek, gyakran szürkés vagy barnás árnyalatúak. A fejük viszonylag kisebb, a csőrük pedig erős és hegyes, ami alkalmassá teszi őket a zsákmányuk ragadozó jellegű megragadására.

Ezek a madarak kiváló repülők, képesek hosszú távolságokat megtéve vándorolni. Táplálkozásuk főként tengeri élőlényekre, mint amilyenek a halak, tintahalak és egyéb kisebb tengeri gerinctelenek, épül. Különleges képességük, hogy képesek a tengeri vízből kinyerni a szükséges édesvizet, így extrém tengeri körülmények között is képesek túlélni.

Szaporodási szokásaik egyediek; általában egyetlen tojást raknak, amelyet mindkét szülő felváltva kotlik ki, körülbelül 7-8 hetes keltetési időszak alatt. A fiókák teljesen tollasodottan bújnak ki a tojásból, de még hosszú ideig szükségük van a szülők gondoskodására és védelmére.

Az Északi sirályhojsza különösen ismert a védelmi mechanizmusáról; veszély esetén képesek egy kellemetlen, olajos folyadékot kilövellni támadóikra, ami távol tartja az ellenségeket.

Ezek a madarak számos tengeri és sarkvidéki ökoszisztéma fontos részét képezik, mivel szerepük van a tengeri tápláléklánc fenntartásában. Habár jelenleg nem számítanak veszélyeztetett fajnak a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listája szerint, az éghajlatváltozás és a tengeri szennyezés, különösen a műanyagok, komoly fenyegetést jelenthetnek a populációjukra nézve.

Az Északi sirályhojsza lenyűgöző példája annak, hogyan alkalmazkodnak a tengeri madarak az életük nagy részét a nyílt óceánokon töltve, és hogyan játszanak kulcsszerepet a tengeri ökoszisztémák egészségének fenntartásában.