Súlyok és méretek

Állatleírás

A lunda, más néven tőkés lunda vagy papagájtöcs (Fratercula arctica) egy különleges megjelenésű tengeri madár, amely a tőkéscsalád (Alcidae) tagja. Ez a faj elsősorban az Északi-Atlanti-óceán hideg vizeiben honos, különösen az észak-európai és észak-amerikai partok mentén. A lunda jellegzetes megjelenése és viselkedése miatt sokak kedvence, és gyakran szerepel a természetvédelmi törekvésekben.
Megjelenés

A lunda körülbelül 30 cm hosszúra nő meg, szárnyfesztávolsága pedig 50-60 cm között van. Tömege 300-600 gramm között mozog. Testalkata tömzsi, rövid nyakkal és erős, hegyes szárnyakkal rendelkezik, amelyekkel egyaránt ügyesen tud úszni a víz alatt és repülni a levegőben. A legfeltűnőbb azonban a madár csőre: nagy, színes (főként narancssárga és sárga árnyalatokban pompázó), és rétegekben elrendeződő színes lemezekkel borított, ami a költési időszakban válik igazán élénkké. A lunda tollazata fekete a hátán és fehér a hasán, a fej oldalán és a toroknál. A szemeik körül fekete "maszk" található, ami hozzájárul egyedi megjelenésükhöz.
Életmód és Viselkedés

A lundák nagy része a nyílt tengeren él, és csak a szaporodási időszakban térnek vissza a sziklás partokra és szigetekre. Kiváló úszók és búvárok, akik akár 60 méter mélységbe is lemerülhetnek halak és rákok után. Repülés közben akár 80 km/h sebességet is elérhetnek.

Táplálkozásukat elsősorban kis halak és tengeri rákok alkotják. Ezeket a zsákmányokat gyakran hosszú távolságokra szállítják vissza a fészkelőhelyekre, ahol egyetlen fiókájukat táplálják.
Szaporodás és Költés

A szaporodási időszakban a lundák nagy kolóniákba gyűlnek össze a sziklás partokon és szigeteken, ahol mély üregeket ásnak a talajba vagy használnak természetes repedéseket a sziklákban a tojásaik lerakására. Egy tojást raknak, amit mindkét szülő őriz és költ ki körülbelül 40 nap alatt. A fióka további 6-8 hétig marad a fészekben, míg elég erős nem lesz a repüléshez és az önálló élethez.
Fenyegetések és Védelem

A lunda számos fenyegetéssel szembesül, többek között a tengeri szennyezéssel, az élőhelyek elvesztésével, az éghajlatváltozással és a túlhalászattal, amelyek mind csökkentik a zsákmányállatok rendelkezésre állását. Emellett a fészkelő területeiken bevezetett idegen fajok, mint például a patkányok és a nyulak, további veszélyt jelenthetnek a tojásokra és a fiókákra.

Természetvédelmi erőfeszítések folyamatban vannak világszerte a lunda és élőhelyeinek megóvása érdekében, többek között a tengeri védett területek kijelölésével, a fenyegető idegen fajok ellenőrzésével és a költőhelyek védelmével. Az ilyen intézkedések létfontosságúak a lunda populációinak fenntartása és a faj jövőbeli túlélésének biztosítása érdekében.