Állatleírás

A Levantei vipera (Macrovipera lebetina) egy lenyűgöző, de veszélyes kígyófaj, amely elsősorban a Közel-Keleten és a Levante régióban található meg, beleértve Törökországot, Ciprust, Izraelt, Libanont, Szíriát, Jordániát, Észak-Irakot, Északnyugat-Iránt és egyes területeket Észak-Afrikában. Ez a faj képes alkalmazkodni különböző élőhelyekhez, így találkozhatunk vele síkságokon, dombvidékeken, sziklás hegyoldalakban és sivatagi területeken is, gyakran 1000 méter feletti magasságban.
A Levantei vipera jellemzői közé tartozik masszív testalkata és a viszonylag rövid, de vastag farok. Felnőtt egyedek általában 70-150 cm hosszúra nőnek, de vannak olyan ritka esetek, amikor elérhetik a 190 cm-t is. Színezetük változatos, általában homokszínű, barnás vagy szürkés alapszínen sötétebb barna, fekete vagy szürke mintázattal, ami tökéletes álcát biztosít a természetes élőhelyükön.
A Levantei vipera feje széles és háromszög alakú, nagy, kiemelkedő szemekkel, amelyek vertikális tanulókkal rendelkeznek. Ez a jellegzetesség segíti őket az éjszakai vadászatban. Szájukban két hosszú, visszahúzható méregfog található, amelyekkel mérgüket juttatják áldozataik szervezetébe.
Ez a faj elsősorban éjszakai életmódot folytat, vadászataik során kisebb emlősökre, madarakra, kétéltűekre és néha más kígyókra is vadásznak. A Levantei vipera mérge erősen toxikus, ami hemotoxikus hatással bír, vagyis károsítja a vért és a környező szöveteket. Emberekre is veszélyes lehet, így találkozás esetén nagy óvatosság ajánlott.
A szaporodás tekintetében, a Levantei vipera vivipar, vagyis élve szülő faj. A nőstények általában 10-20 kicsinyt hoznak a világra, amelyek már a születésük pillanatában önállóak és képesek vadászni.
Védekezési stratégiájukban a Levantei vipera gyakran támadás helyett a rejtőzködést választja, ám ha sarokba szorítják vagy provokálják, agresszíven védekezik, és képes komoly sebeket okozni. Az emberi lakosság növekedése és az élőhelyek pusztulása sajnos veszélyezteti e fajt, így egyes területeken védett státuszt élveznek, hogy biztosítsák túlélésüket a természetben.