Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A leopárdgekkó (Eublepharis macularius) egy éjszakai életmódot folytató hüllőfaj, amely elsősorban Közép- és Dél-Ázsiában, többek között Afganisztán, Pakisztán, India és Irán száraz, félsivatagi területein él. Ezek a kis termetű, földön élő hüllők azért kapták a nevüket jellegzetes mintázatukról, amely a leopárdok bundájához hasonló: sárgás, barnás alapszínen szabálytalanul elhelyezkedő sötétebb foltokkal.

A leopárdgekkók testhossza általában 20-27 cm között mozog, beleértve a hosszú, vastag farkukat is, amelyet zsírraktározásra használnak. Ez a tulajdonság segíti őket az élelem szűkös időszakaiban való túlélésben. Fejük széles, a szemük nagy, ami elősegíti az éjszakai látásukat, és lehetővé teszi számukra, hogy sötétben is vadásszanak.

Táplálkozásukat tekintve a leopárdgekkók ragadozók, főként rovarokkal és más kisebb gerinctelenekkel táplálkoznak. Az emberi gondozásban élő egyedek étrendjét gyakran kiegészítik vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsított tücskökkel, sáskákkal és más élő táplálékokkal.

A leopárdgekkókat gyakran tartják házi kedvencként is, részben könnyű gondozásuk és viszonylagos igénytelenségük miatt. Jól alkalmazkodnak a fogságban éléshez, feltéve, hogy megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és bujkálóhelyeket biztosítanak számukra. A terráriumukat javasolt homokos, kőzetes környezettel berendezni, hogy minél inkább hasonlítson természetes élőhelyükre.

A leopárdgekkók viszonylag békés természetű állatok, de területvédők lehetnek, különösen a hímek, így ha több egyedet szeretnénk együtt tartani, érdemes óvatosan megválasztani a csoport összetételét. A kommunikációhoz különféle hangokat és testtartásokat használnak.

A reprodukció során a nőstények évente többször is lerakhatnak 1-2 tojást, amelyekből körülbelül 45-60 nap múlva kelnek ki az új generáció képviselői. A fiatal geckók már a kikelésük után rövid időn belül képesek önálló életre, bár az első néhány hétben különösen sebezhetőek.

Az állatvédelem és a természetes élőhelyük megőrzése kulcsfontosságú a leopárdgekkók és más vadon élő fajok jövője szempontjából. Bár jelenleg nem számítanak veszélyeztetett fajnak, élőhelyük pusztulása és a vadon élő állatok illegális kereskedelme fenyegetést jelenthet a populációikra nézve.