Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

A Kis lile (Charadrius dubius) egy kisméretű, terepszínű madár, amely a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozik. E madár, amely Európában, Ázsiában és északi Afrikában őshonos, valamint északkeleti Afrikában és délnyugat-Ázsiában átvonuló vendég, széles körben elterjedt és gyakori faj.

A Kis lile jellemzően 15-18 cm hosszúságú, 32-35 cm szárnyfesztávolságú, és tömege 40-70 gramm között mozog. Színezete elsősorban homokszínű és szürke, amely kiválóan alkalmassá teszi a rejtőzködésre folyóvizek mentén, tavak partján és nedves réteken. A fajra jellemző a fehér mellkas és a fekete nyakpánt, valamint a hosszú, vékony lábak és a rövid csőr, amelyek alkalmassá teszik a sekély vizekben való táplálkozásra.

A Kis lile táplálkozása változatos; elsősorban kis rovarokat, puhatestűeket és egyéb gerinctelen állatokat fogyaszt, amelyeket az iszapból vagy a víz felszínéről szedi össze. Aktív napközben, különösen hajnalban és alkonyatkor, amikor táplálékot keres.

Szaporodási időszakban a Kis lile földszinti fészket épít, amelyet gyakran füves területeken, ritkás növényzetű helyeken vagy akár ember által módosított területeken helyez el. A fészek egyszerű mélyedés a talajban, amit növényi anyaggal bélelnek. Egy fészekaljban általában 3-4 tojás található, amelyeket mindkét szülő őriz és költ ki, körülbelül 25-30 nap alatt.

A Kis lile vándormadár, amely a költőterületekről a telelőhelyek felé vonul. Az európai és ázsiai populációk gyakran Afrikába és Dél-Ázsiába vándorolnak téli időszakban. A vonulás során gyakran nagy távolságokat tesznek meg, ami lenyűgöző adaptációs képességükről tanúskodik.

Védettsége változó; bár számos helyen gyakori, élőhelyeinek csökkenése és a környezetszennyezés veszélyezteti. A Kis lile fennmaradásához fontos a nedves élőhelyek megőrzése és a környezetvédelmi intézkedések alkalmazása.

A Kis lile nemcsak a madártani kutatások fontos tárgya, hanem a természetkedvelők és madarászok körében is népszerű, köszönhetően megjelenésének és a megfigyelésük során tanúsított érdekes viselkedésének. Az ilyen madarak védelme és megőrzése nemcsak önmagukban értékes, hanem a biodiverzitás szélesebb körű védelméhez is hozzájárul.