Súlyok és méretek
Biológiai adatok
Élettartam |
12 r |
Vemhességi idő |
120-tól 130-ig d |
Utódok száma |
1 |
Veszélyeztetettség
Állatleírás
Az Keleti éjimajom (Aotus trivirgatus), ismertebb nevén a háromcsíkos éjimajom, egy különleges és érdekes prímátfaj, amely Dél-Amerika esőerdeiben él. Az Aotus nemzetség tagjaként ezek az állatok az egyetlen éjjel aktív majomfajok a kontinensen, ami különlegessé teszi őket társaik között.
Megjelenésük a többi éjimajomhoz hasonlóan egyedi. Kompakt testük, rövid végtagjaik és nagy, kifejező szemük van, amelyek alkalmassá teszik őket az éjszakai életmódra. Szőrzetük alapvetően barnás vagy szürkés árnyalatú, de nevüknek megfelelően három jellegzetes sötét csík fut végig a hátukon, ami segít a beazonosításukban. Fejük körül sötét "maszk" is megfigyelhető, ami tovább növeli látványos megjelenésüket.
Az Keleti éjimajom kisebb termetű prímát, testhosszuk általában 25-30 cm között mozog, farokhosszuk pedig gyakran meghaladja a testhosszukat, elérve a 35-40 cm-t is. Egyedi életmódjukhoz igazodva nagy, kerek szemeik kiváló látást biztosítanak számukra az éjszakai órákban, amikor is aktívak. Éjszaka vadásznak különböző rovarokra, gyümölcsökre és kisebb gerincesekre.
Ezek az állatok főként a faágak között mozognak, ügyesen mászkálva és ugrálva az ágak között. Társas lények, általában kis családi csoportokban élnek, amelyek a szülőkből és azok utódaiból állnak. Különleges kommunikációs képességeik vannak, többféle hangot is ki tudnak adni, amelyekkel tájékoztatják egymást a veszélyről, az élelem helyzetéről vagy éppen a társas kapcsolatok ápolására használják.
Az Keleti éjimajom élőhelyei folyamatosan zsugorodnak az erdőirtások és az élőhelyek pusztulása miatt. Bár még nem tartoznak a kritikusan veszélyeztetett fajok közé, a populációik csökkenése miatt számos védelmi intézkedésre van szükség a fennmaradásuk biztosításához. Az éjszakai életmód és a rejtőzködő természetük miatt viszonylag keveset tudunk megfigyelni és tanulmányozni őket a vadonban, ami további kihívásokat jelent a faj megóvásában.
A tudományos és természetvédelmi közösségek folyamatosan dolgoznak azon, hogy jobban megértsék ezeknek az érdekes és egyedi állatoknak az életmódját, táplálkozási szokásait és szaporodásbiológiáját, hogy hatékonyabban tudják őket védeni és megőrizni a természetes élőhelyeiken. Az Keleti éjimajom így nem csak a biológiai sokféleség csodálatos példája, hanem az összefogás és a természetvédelem fontosságának is emlékeztetője.
Előfordulási térkép