Veszélyeztetettség

Állatleírás

A kacagócsér (Gelochelidon nilotica) egy közepes méretű, partimadarakhoz tartozó faj, amely a sirályfélék (Laridae) családjába sorolható. Ez a madár elsősorban a nyílt vízfelületek, mint például a tengerek, folyók, tavak és mocsarak közelében található, ahol sekély vizű területeken vadászik. A kacagócsér elterjedése igen széleskörű; Afrikában, Ázsiában, Európában és Ausztráliában is megtalálható. Magyarországon ritkán, de megfigyelhető, főként az ország déli részein.

Megjelenésében a kacagócsér robosztus testalkatú, a többi csérhez képest nagyobb termetű madár, hossza elérheti a 35-38 centimétert, szárnyfesztávolsága pedig 76-83 centiméter között mozog. Tarkóján, nyakán és a felső testrészen homokszínű, míg hasa fehér. A szárnyak szürkésbarnák, repülés közben jól láthatók a fekete szárnyvégek. A csőre hosszú, erős és lefelé hajló, ami kiválóan alkalmassá teszi a vízből való halak és rovarok kifogására.

Az éneke vagy hangadása egyértelműen megkülönbözteti más madaraktól; jellegzetes, kacagásra emlékeztető hangja adta a nevét. Táplálkozási szokásai közé tartozik, hogy sekély vízben vadászik, ahol kisebb halakat, rovarokat és más vízi élőlényeket fogyaszt.

Szaporodási időszakban a kacagócsér földön, a víz közelében lévő homokos vagy sáros területeken fészkel. A tojások száma általában kettő vagy három, és a fészkelési időszak alatt mindkét szülő váltva kotlik és gondozza a fiókákat.

A kacagócsér vándorló madár, amely évszaktól függően nagy távolságokat is képes megtenni. A nyári időszakban a mérsékelt égövben költ, míg télen a melegebb éghajlatú területekre, többek között Afrikába és Dél-Ázsiába vándorol.

A kacagócsér állománya globálisan nem számít veszélyeztetettnek, azonban egyes területeken a élőhelyek elvesztése és a vízszennyezés jelenthet fenyegetést számára. Természetvédelmi intézkedések, mint például élőhelyeinek megóvása és a vizek tisztán tartása, kulcsfontosságúak a faj jövőbeli jólétének biztosításához.