Súlyok és méretek
Veszélyeztetettség
Állatleírás
A közönséges dajkabéka (Alytes obstetricans) egy különleges és érdekes kétéltű faj, mely Európa számos részén megtalálható, beleértve Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát, és néhány területet Belgiumban, Németországban, Svájcban, és Olaszországban. Ez a faj a dajkabékák (Alytidae) családjába tartozik, amelyet a párosodási szokásaik tesznek igazán egyedivé.
A közönséges dajkabéka külseje meglehetősen visszafogott; általában szürkésbarna vagy zöldesbarna színű, kisebb-nagyobb sötétebb foltokkal tarkított bőrrel. A bőrük durva és pikkelyes megjelenésű, amely segít nekik a természetes élőhelyükön, a sziklás területeken és erdős vidékeken való álcázásban. A hímek általában kisebbek a nőstényeknél, a teljes testhosszuk általában nem haladja meg a 5 centimétert.
A közönséges dajkabéka leginkább a szaporodási szokásairól ismert. A hímek egyedi párosodási hívásokat adnak ki, amelyek a nőstényeket vonzzák. Miután a nőstény lerakta a petéit, a hím köréjük tekeri a lábait és hordozza őket, amíg a lárvák ki nem kelnek – innen ered a "dajkabéka" elnevezés. Ez a viselkedés rendkívül ritka a kétéltűek világában és különleges gondoskodást jelent a következő generáció felé. A peték hordozása alatt a hímek kerülik a vízbe merülést, hogy megóvják a petéket a víz alatti ragadozóktól. A peték kikelési ideje változó, általában 3-6 hét között mozog, függően a környezeti feltételektől.
A közönséges dajkabéka elsősorban éjszaka aktív, nappal pedig rejtőzködő életmódot folytat. Tápláléka főként kisebb rovarokból és más puhatestűekből áll, amelyeket éles látásuk és gyorsaságuk segítségével ejtenek el.
Habár jelenleg nem számítanak veszélyeztetett fajnak, a közönséges dajkabékák populációja számos fenyegetéssel szembesül, mint például élőhelyük csökkenése, a vízszennyezés és a klímaváltozás. Ezek a tényezők mind hozzájárulhatnak a fajok további csökkenéséhez, ami aggodalomra ad okot a természetvédők körében.
Összességében a közönséges dajkabéka egy rendkívül érdekes és különleges faj, amelynek megőrzése fontos a biodiverzitás szempontjából, és amely csodálatos példája a természet adaptációs képességének.
Előfordulási térkép