Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata), más néven imbricata cserepesteknős vagy egyszerűen csak cserepesteknős, egy tengeri teknős faj, amely a világ trópusi és szubtrópusi óceánjainak meleg vizeiben él. Ez a faj különösen ismert a színes páncéljáról, amelynek mintázata és színei változatosak lehetnek, beleértve a barnát, sárgát, narancssárgát és zöldet is. A közönséges cserepesteknős a cserepesteknősök (Eretmochelyidae) családjának egyetlen ma élő képviselője.
Jellemzők
A közönséges cserepesteknős jellegzetes megjelenésű, a többi tengeri teknőstől eltérően az őt borító páncéllemezek (scuták) átfedik egymást, mint a cserép a tetőn, innen kapta a nevét is. A felnőtt egyedek páncéljának hossza elérheti az 1 métert, súlyuk pedig akár a 80 kilogrammot is meghaladhatja. A teknősök testalkata hidrodinamikus, amely lehetővé teszi számukra, hogy gyorsan és hatékonyan ússzanak a tengerben.
Élőhely és elterjedés
A közönséges cserepesteknősök a világ trópusi és szubtrópusi óceánjaiban élnek, előnyben részesítve a korallzátonyokat, amelyek gazdag táplálékforrást biztosítanak számukra. Ezek a teknősök hosszú távú vándorlásokra képesek, több ezer kilométert is megtehetnek a táplálkozási területek és a költőhelyek között.
Táplálkozás
A közönséges cserepesteknősök elsősorban szivacsokkal táplálkoznak, amelyeket a korallzátonyokon találnak. Emellett azonban fogyasztanak medúzákat, kisebb tengeri állatokat és növényeket is. A szivacsokon élő különböző toxinoknak köszönhetően a teknős húsa mérgező lehet az emberek számára.
Szaporodás
A nőstények több száz kilométert is megtehetnek, hogy visszatérjenek a szülőhelyükre a tengerpartokra, ahol éjszaka ássák ki a homokba a fészkeiket, és lerakják a tojásaikat. Egy-egy nőstény akár 100-200 tojást is lerakhat egy szezonban. A tojások kikeltetése természetes módon, a nap melegétől függ, és körülbelül 60 napig tart.
Fenyegetettség és védelem
A közönséges cserepesteknős a kihalás szélén áll, főként az élőhelyeik pusztulása, a túlzott vadászat és a tengeri szemét miatt. A páncéljuk iránti kereslet miatt sokáig intenzíven vadásztak rájuk, ami jelentősen csökkentette a populációjukat. Ma a faj a CITES szerinti I. függelékében szerepel, ami a kereskedelmüket szigorúan szabályozza, és számos nemzetközi és helyi védelmi program is működik a túlélésük érdekében.