Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) egy közepes méretű harkályfaj, amely elsősorban Európa erdeiben található meg, különösen az öreg, lombhullató erdőkben, ahol bőségesen akadnak odvas fák. Ez a madár a Picidae család tagja, amely több mint 200 harkályfajt foglal magába világszerte. A Közép fakopáncs jellegzetes megjelenésével és viselkedésével könnyen felismerhető az erdőkben élő madarak között.
Megjelenés
A Közép fakopáncs hossza körülbelül 20-22 cm, szárnyfesztávolsága pedig 34-39 cm között mozog. A hímek feje tetején egy feltűnő piros folt található, míg a nőstényeknek ez a jellegzetesség hiányzik. Mindkét nem tollazata főként fekete és fehér, az oldalakon és a hason szürkés árnyalatokkal. A fiatal madarak hasonlóak a felnőttekhez, de tollazatuk kissé halványabb.
Élőhely
A Közép fakopáncs preferált élőhelyei az öreg, lombhullató erdők, különösen olyanok, ahol sok az odvas fa. Ezenkívül előfordulhat parkokban és nagyobb kertekben is, amennyiben megfelelő fészkelési és táplálkozási lehetőségeket talál. Európa számos részén őshonos, keleten egészen az Urál hegységig elterjed.
Táplálkozás
Táplálékát főleg rovarok és lárvaik, valamint kisebb méretű pókok és egyéb gerinctelen állatok alkotják. A fakopáncsok különleges táplálkozási módja lehetővé teszi számukra, hogy az odvas fák kérgében és repedéseiben rejtőző zsákmányt is kifürkésszék. Erős csőrükkel kopogtatnak a fa kérgén, hogy felkavarják és kiemeljék zsákmányukat.
Szaporodás
A szaporodási időszak tavasszal kezdődik, amikor a párok odúkat vájnak a puha fába, leginkább odvas vagy beteg fákba. Egy fészekalj általában 4-6 tojást tartalmaz, amelyeket mindkét szülő 10-12 napig kotlik. A fiókák körülbelül 3 hét után hagyják el a fészket, de még ezután is egy ideig a szüleik gondozásában maradnak.
Veszélyeztetettség és védelem
A Közép fakopáncs állománya bizonyos területeken csökkenőben van, főként az élőhelyek elvesztése és a mezőgazdasági tevékenységek intenzitása miatt. Az erdőirtás és az öreg, odvas fák eltávolítása közvetlenül befolyásolja a faj túlélési esélyeit, mivel ezek nélkülözhetetlenek a fészkeléshez és táplálkozáshoz. Természetvédelmi intézkedések, mint például az élőhelyek megőrzése és a természetes erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, kulcsfontosságúak a faj jövőbeli fennmaradásának biztosításában.