Veszélyeztetettség

Állatleírás

A Kékfarkú (Tarsiger cyanurus), más néven kék farok vagy eurázsiai kék farok, egy apró, élénk színű madár, amely az Old World flycatcher (Muscicapidae) családjába tartozik. Ez a különleges madár az eurázsiai kontinens távoli erdei területein honos, különösen a sűrű, nedves erdőkben és a hegyi tájakon érzi magát otthonosan. Külsejének legfeltűnőbb jellemzője a nevét adó ragyogó kék farok, amely kontrasztban áll a többi, viszonylag visszafogott színű testrészével.

A Kékfarkú testhossza általában 13-15 centiméter között mozog, súlya pedig 13-17 gramm körül alakul. Táplálkozása főként kis rovarokra és pókokra terjed ki, amelyeket ügyes repüléssel vagy a levegőben, vagy a növényzet között fog el. A madár étrendje azonban évszaktól függően változhat, és tartalmazhat magvakat vagy gyümölcsöket is.

A Kékfarkú megjelenése a nemek között eltérő; a hím jellegzetesen élénkebb színű, míg a tojó és a fiatal madarak színezete visszafogottabb, elsősorban barnás és szürkés árnyalatokban jelenik meg. A hím különösen szaporodási időszakban válik felismerhetővé, amikor a kék és fehér színek dominálják megjelenését, hogy vonzza a tojókat.

Szaporodási szokásaikat tekintve, a Kékfarkúk általában a talaj közelében, a földön vagy alacsonyan elhelyezkedő bokrokban készítenek fészket. A tojó általában 4-6 tojást rak, amelyeket körülbelül két hétig kotlik. A fiatal madarak fészekhagyók, de még egy ideig a szülők által etetettek maradnak.

A Kékfarkú vándorló madár, amely északi fészkelő területeiről délebbre, melegebb éghajlatú területekre költözik télen. Ezek a vándorlások hosszú távúak lehetnek, átszelhetik az egész kontinenst, biztosítva ezzel, hogy a madár a kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére is túlélje a telet.

Végül, a Kékfarkú állománya jelenleg nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, bár élőhelyének csökkenése és a környezetszennyezés jelentős fenyegetést jelenthetnek a populációra nézve. A természetvédelem és a megfelelő élőhely-menedzsment kulcsfontosságú a faj jövőbeni túléléséhez.